Nagykovácsi, 2023. július 17–21.
Régóta dédelgetett terv volt, hogy lelkes, érdeklődő fiatalok számára ’48-as hagyományőr tábort szervezzünk, és ezt végre sikerült is megvalósítani. Három budapesti, illetve főváros környéki egyesület összefogásából idén a csapatokhoz kötődő fiatalok egy hetet tölthettek a Nagykovácsi területén található Sztrilich Pál Cserkészparkban. A résztvevő 12 fiú a három csapat, illetve a Veresegyház Katonai Hagyományőrző Egyesület tagja, többségük puskaport is alig szagolt újonc. A közreműködő csapatokra tekintettel a tábor a Napóleon-kor és az 1848–49-es korszak hagyományaira épült.
A szervezést hárman végeztük: Matányi Marcell (32-es Gyalogos Kompánia Hagyományőrző Egyesület), Orf Christopher őrmester (Rákosmenti Katonai Hagyományőrző Pesti 1. Honvédzászlóalj) és Pászti László tizedes (Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület), a lebonyolításban Fodor Gergő és Pénzes Kálmán volt segítségünkre. A tábor megvalósításához a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség is támogatást nyújtott.
Az első, hétfői napon 10 órakor kezdtünk gyülekezni, és a bevonulók – de a szervezők egy része is – mindjárt „megkapta” az első feladatát, a GPS irányítás ellenére is megtalálni a tábor bejáratát, különös tekintettel arra, hogy a területen gyakorlatilag alig van térerő! Az utóbbi miatt aztán a srácok nélkülözni voltak kénytelenek telefonjaikat.
A tábor első mozzanata a regisztráció és a foglalópénz (20 forint Kossuth-bankókban) kifizetése volt. A kadétok napi zsoldot is kaptak az éjjeli táborőrizet, a konyhai segítség és a sátorrend függvényében, amiből a kantinban tudtak finomságokat vásárolni.
Következő lépés a legénység beosztása két szakaszba és a szakaszvezetők kinevezése volt, ekkor ismertettük a napirendet, és a következő napok menetrendjét:
6.00 – ébresztő az altiszteknek
6.30 – ébresztő a legénységnek
7.00–7.20 – reggeli torna
7.35–7.45 – sátorszemle
8.00 – zászlófelvonás, parancshirdetés
8.15 – reggeli
9.00–13.00 – délelőtti foglalkozás (11.00-tól elméleti foglalkozás)
13.00–15.00 – ebéd, pihenő
15.00–18.00 – délutáni foglalkozás
18.00 – zászlólevonás, parancsosztás a szakaszvezetőknek
18.15 – vacsora
22.00 – takarodó
22.00–6.00 – táborőrség
Ezek után végre nekiálltunk a táborépítésnek; a sátrakat a Hagyományőrző Szövetség, a felszerelési és tábori cikkeket részben szintén, valamint a 32-esek biztosították. Miután mindenki megtalálta a helyét és elhelyezkedett, neki is kezdtünk a munkának: átvettük a fordulásokat, a puskafogásokat, a töltés és a tüzelés elemeit.
Másnap reggel a táborőrök és a korán kelők – halknak nem igazán nevezhető – társalgására ébredtünk, vagyis világossá vált, hogy a kadétok még túl frissek, nyugodtan lehet őket terhelni… A reggeli kötelezők után tehát átmentünk a központi nagy rétre, és a délelőttött ott töltöttük. A szakasszal végrehajtott mozgásokat kezdtük el gyakorolni, illetve megtanulni: arcmenetet, kanyarodásokat, arcra visszakozást. Mikor már a napon nem lehetett tovább megmaradni, a sátrak melletti pavilonban Napóleonról és a reformkorról tartottunk előadást. A pihenő után megint csak a nagy réten végeztünk mozgásokat zárt alakzatban. Zárásként előkerültek a vívóbotok, és a kadétok a szuronyvívást próbálgatták. Az estét, és majd a többit is mozizással, a korszakot bemutató háborús film levetítésével zártuk.
Szerdán a délelőtti gyakorlatozás után Farkas Tibor, a Hagyományőrző Szövetség tüzérségi törzstisztje tartott a fiúknak egy biztonsági előadást és fegyverbemutatót, majd délután a töltetek is előkerültek, és élesben is gyakoroltuk a fegyverhasználatot Orf Christopher őrmester úr szigorú felügyelete mellett. Annak érdekében, hogy a kadétok végre jól tudjanak aludni, a vacsorát az erdőben terveztük elkölteni, ennek érdekében menetben elgyalogoltunk a közeli – 2. világháborús – katonasírokhoz.
Csütörtökön hátra volt még a különféle menetalakzatok elsajátítása (rendcsapatból kettős rendcsapatba fejlődés és vissza, egyes sorba szakadás és fejlődés vissza), valamint a csatározás megtanulása. Utóbbit tüzeléssel egybekötve hajtottuk végre: előrenyomulás után hátrahúzódás, szakaszba alakulás és sortüzek következtek. A délelőtt második felében Than Mór csataképei alapján tartottam egy előadást a szabadságharc főbb hadműveleteiről a főhadszíntéren.
Egy, a tábor másik végén megtartott esküvő miatt sajnos 3-kor be kellett szüntetnünk a gyakorlatozást, de a délután hátralévő részét is hasznosan töltöttük. A legények különféle „szuronyvívó” versenyeket és egyéb játékokat próbáltak ki. Este (és még hajnalban is…) az esküvő zaját háborús filmekkel próbáltuk elnyomni. A Gettysburg 3. részének ágyús jelenete egészen jól bevált…
A pénteki zárónapot – tekintettel a várható esőre – rendkívüli módon csomagolással kezdtük, ami az előző estéről megmaradt, gyorsan összeszedtük, a sátrakat lebontottuk, és mindent felhalmoztunk a pavilonban. Mint kiderült, helyesen jártunk el… Visszatérve a normál kerékvágásba, a délelőttöt a szülőknek szánt bemutató begyakorlásával és a kisebb hibák korrigálásával töltöttük. Aztán ebéd után elért bennünket az, amit addig megúsztunk, eleredt az eső, de addigra minden összepakolva, fedett helyen várta a szállítást. Sajnos azonban ez elmosta a bemutatót is, így a végére már csak a bepakolás és a búcsúzás maradt, a szülőknek pedig a fényképek és a filmek.
Hogy hogyan sikerült a tábor? A fiúk azt állították, hogy élvezték. Szerintünk, mármint a szervezők szerint pedig igen jól: a katonai hagyományőrzés kapott egy jól kiképzett szakaszt, amely némi gyakorlat megszerzése után bármilyen csatabemutatón megállja majd a helyét. Számomra igen tanulságos, hogy egy hét alatt mennyi előrehaladást lehetett tenni egy csapatnyi lelkes legénnyel, így érthető, ha 1848–49-ben egyes zászlóaljak pár hét alatt harckésszé váltak.
Végezetül köszönet illeti a fiúkat a helytállásért, Fodor Gergelyt és Pénzes Kálmánt a közreműködésért és a finom ételekért, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetséget és az egyesületeket pedig a támogatásért.
A szervezők, Matányi Marcell és Orf Christopher nevében Pászti László