A tavaly indított ’48-as hagyományőr tábort idén is megrendeztük 2024. július 14–18. között a jól bevált Nagykovácsi területen, a Sztrilich Pál Cserkészparkban. Ebben az évben immár öt hagyományőrző csapat fiai jöttek el: 32-es Gyalogos Kompánia Hagyományőrző Egyesület, Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület, Nagykáta Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat, Igmándi Hagyományőrző Egyesület, Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület; de volt köztük néhány puskaport is alig szagolt újonc.
A szervezést ismét hárman végeztük: Matányi Marcell (32-es Gyalogos Kompánia Hagyományőrző Egyesület), Orf Christopher őrmester (Rákosmenti Katonai Hagyományőrző Pesti 1. Honvédzászlóalj) és Pászti László tizedes (Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület).
A tavalyi napirend és programterv idén is megmaradt, tekintettel azonban a rettenetes hőségre kevesebb időt fordítottunk a zárt alakzatban történő kiképzésre és több programot tettünk át a tábor melletti ligetbe. Könnyű dolgunk volt, hiszen többek visszatérő kadétok voltak, de majd mindenkinek voltak már „harci” tapasztalatai, így gyorsan haladtunk mind a gyakorlati, mind az elméleti feladatokkal.
A tábor első mozzanata most is a besorozás és a foglalópénz (20 forint Kossuth-bankókban) kifizetése volt. A kadétok napi zsoldot is kaptak az éjjeli táborőrizet, a konyhai segítség és a sátorrend függvényében, amiből a kantinban tudtak finomságokat vásárolni.
Következő lépés a legénység beosztása két szakaszba és a napirend ismertetése volt. Ezúttal nem állandó szakaszvezetőket neveztünk ki, hanem minden nap másra esett a sor, hogy minél többen kóstolót kapjanak az altiszti feladatokból és felelőségből is. Ezek után végre nekiálltunk a táborépítésnek; a sátrakat a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, a felszerelési és tábori cikkeket részben szintén.
A délutánt az alapok elsajátításával, vagyis inkább átnézésével kezdtük, azaz a helyes állást (a vigyázzállást), majd a testfordulatokat vettük. A féljobb és a félbal, a mai jobbra és balraátnak felelnek meg, míg a jobbra- és balraát a mai hátraarcnak. Könnyűnek hangzik, de helyesen végrehajtani nem is olyan egyszerű! Utána pihenésképpen a legények megkapták a fegyvereiket, és rögtön neki is láttunk a helyes karbantartásnak. Megkapták az olajokat, zsírokat és a különböző szerszámokat, amelyekkel kitakarították a fegyvereiket. (Azt hiszem az anyukák kevésbé értékelték ezt a tananyagot, amikor otthon az egykor még fehér ingekkel találkoztak…) Csak ezt követően került sor a fegyverfogások gyakorlására, de szerencsére gyorsan elsajátították a megfelelő mozdulatokat. Ezután játékokkal folytattuk a napot, majd 10 órakor az első két kadét megkezdte az őrködést.
Hétfő délelőtt a nagy réten a zárt alaki mozgásokat tanultuk, az arcmenetet, húzódást és a kanyarodásokat. Délután már eljött az ideje, hogy leadjuk az első lövéseket. Ezt élvezték is nagyon, de sajnos nem mindenki lőhetett, csak azok, akik betöltötték a szükséges életkort. Kikapcsolódásképpen este a parancsnoki sátorban vetítés volt és minden este megnéztünk egy részt a „Sharp lövészei” című filmsorozatból. A fiúkat annyira lekötötte, hogy volt több este, amikor két részt is megnéztek.
A kedd egy hosszabb nap volt. Délelőtt folytatódott a kiképzés a mezőn a menetoszlopból arcvonalba fejlődésekkel és bontakozásokkal, de délután már a ligetben tanultuk a csatározást. Sok parancsszó hangzott el, de a kadétok nagyon gyorsan megtanulták, hogy mikor mit kell tenniük. Délben a nagy meleg miatt elméleti oktatás volt, először Napóleon korabeli csatákról volt szó, majd egy kis harcászati elmélet következett.
Ezt ebéd után térképészeti oktatás követte, melynek keretében a fiúk olyan részletes topográfiai térképekkel ismerkedtek meg, melyek a tábor környékét ábrázolják, közben megtanulták a számukra még szokatlan térképi jeleket értelmezni, tájoló segítségével a pedig a helyes tájékozódást. Erre építettük fel a következő feladatot, mikor is a gyerekek kisebb csoportokba beosztva a táborról és a közvetlen környékéről készítettek „Á la vue”, azaz szemmértékkel készült terepvázlatot. Miután ez kisebb nehézségekkel sikerült, haditervet állítottunk fel, hogyan is lehetne megvédeni a tábort egy esetleges támadás ellen. Természetesen ezt el is kellett gyakorolni, így a társaságot két részre bontva számháborúztunk.
A vacsora előtt még megmutattuk, hogyan öntötték egykor a puskákhoz az ólomgolyókat, majd este következett a szokásos filmnézés. Fél 10 tájt azonban „váratlan” támadás ért bennünket, 5 hagyományőrző bajtársunk megtámadta a tábort, amit a napközben tanultak alapján próbáltunk megvédeni. Őrök álltak a bejáratoknál, a tartalék pedig a gyakorlótéren várakozott a bevetésre, ami hamarosan meg is történt, és kiszorítottuk a támadókat.
Szerdán délelőtt újból elgyakoroltuk az elmúlt napokban tanultakat, melyeket szépen elsajátítottak, és ha volt is itt-ott hiba a mozgásokban, a kadétok azokat ügyesen korrigálták – sokszor külön parancs nélkül is –, mielőtt szétesett volna az arcvonal. Ebéd előtt még maradt időnk szuronyvítant is tanulni, amihez speciális vívóbotokat készítettünk, a biztonságukat pedig vívósisakkal óvtuk. Ebéd után pedig egy kis bajnokságot is rendeztünk, mindenki megküzdött mindenkivel. De utána sok idő nem maradt már pihenni, mert 5 órakor különböző egyesületektől jöttek hagyományőrző bajtársak, hogy bemutassuk nekik az elmúlt napokban tanultakat. Néhány szülő is meglátogatta a tábort. A sikeres bemutatót követően egy kis csatát is eljátszottunk, amit alighanem még jobban élveztek a gyerekek, és nagyon beleélték magukat…
Este levezetésképpen különböző játékokat játszottak és folytattuk a filmestét.
Csütörtökön látszott már a fiúkon a fáradtság, de arra azért még kaphatóak voltak, hogy a ligetben, ahol egy mély vízmosás és az azon átvezető fahíd is található, harcászati feladatokat hajtsanak végre, vagyis csatárláncot alakítottak és lövöldözhettek. Természetesen folyamatos felnőtt felügyelet alatt. Mikor elfogyott a lőszer, a táborban korhű papírtölteteket készítettünk az előző napokban öntött golyókból, ezúttal azonban lőpor helyett mákkal megtöltve. Zárásként felsorakoztattuk a kadétokat, és mindenki kapott egy emléktárgyat (egy papírvágókés méretű briquet kardot), és a két legügyesebb fiú, tavalyi „veteránok” egy-egy pisztoly, illetve puska makettet vihettek haza.
Ebéd után már csak a táborbontás maradt hátra, aztán szép lassan elbúcsúztak a résztvevők, hogy aztán – reményeink szerint – jövőre ugyanitt folytassuk. Reméljük mindenki gazdag élményekkel és hasznos tapasztalatokkal eltelve térhetett haza.
Még egyszer külön köszönet a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrzö Szövetségnek a támogatásnak! Köszönet minden csapatnak!
A szervezők: Matányi Marcell, Orf Christopher, Pászti László