A szabadságharc ifjú hősei

Az 1848-49-es Szabadságharcban sok tizenéves gyerek vett részt. Ezek a 12-18 éves fiúk futárok, felderítők, nyargoncok, írnokok, dobosok, tüzérek, sőt huszárok voltak.

Különösen bátor dolog volt huszárként szolgálni a honvédseregben egy gyerekember számára, amit még az is nehezített, hogy a huszárnak a lovát is el kellett látnia, gondoznia, ami bizony még egy felnőttnek sem egyszerű dolog. Mégis akadt erre is példa.

Korabeli képes levelezőlap Sebestyén Imre gyűjteményéből
Korabeli képes levelezőlap Sebestyén Imre gyűjteményéből

Zlinszky István 1834. február 17-én született Dabason, s 15 éves korában állt be a legutoljára megszervezett honvédhuszárezredhez az Attila-huszárokhoz, ahol altisztté emelték. Még az oroszokkal is összecsapott a turai ütközetben.

Szűcs Lajos szintén 15 évesen lett Attila-huszár. Õ még ahhoz az önkéntes lovascsapathoz állt be a tápióbicskei ütközet után, amely később az alakuló huszárezredbe olvadt be. A fiú követte bajtársait, így ő is reguláris katona lett, igazi huszár.

Az arisztokrácia gyermekei is megjelentek a honvédseregben, ők kisgyerekkoruk óta lovaglással is foglalkozva, természetesen huszárok illetve lovon szolgáló nyargoncok, sőt parancsőrtisztek lettek.

Gróf Roggendorf Róbert egy torontáli nagybirtokos család fiaként született 1833. május 11-én. 15 és fél éves sem volt még, amikor önkéntes közhuszárként állt be az alakuló 16. (Károlyi) huszárezredbe, ahol már a szervezés során kitűnt használhatóságával, így főhadnagyként vonult el századával 1849. júniusában a legvéresebb harcokat hozó feldunai hadszíntérre. Kitűnően helytállt, mert Világosnál már másodkapitányi rangban tette le fegyverét a 16 éves gyerekhuszár.

Gróf Károlyi Sándor tekintélyes rokonainak köszönhette, hogy még nem volt 17 éves, de máris hadnagyi rangban vették be a bátyja által szervezett önkéntes alakulatba. November végétől ő is Károlyi-huszár lett, ő volt az ezredet szervező édesapja legkisebb fia. 1849. nyarától parancsőrtiszt volt Klapka tábornok mellett, aki a legbátrabb tisztjei között tartotta számon.

Akadt, aki édesapjával együtt harcolt, mint a 15 évesen huszárnak állt Pálinkás Gyula. Önkéntes nemzetőrök között kapcsolódott be a délvidéki harcokba, majd a Hunyadi-huszárok hadnagya később a Károlyi-huszárok főhadnagya lett. Édesapja, Sámuel őrnagyként halt hősi halált a csatádi ütközetben, Gyula fia szerencséjére ekkor már futártisztként a hadügyminisztériumban szolgált, s másodkapitányi rangot érdemelt ki.

Volt olyan gyermekhuszár, aki testvérét is magával csábította a honvédseregbe. A 16 éves szamosújvári Harmath Miklós gazdag kereskedő-család gyermeke volt, amikor a 16. (Mátyás) huszárezredbe könyörögte magát, ahol a csatatéren küzdve érdemelte ki a tiszti rangot.

”Miklós bátyám alig volt tizenhat éves, midőn a nemzet végre felébredt lethargikus álmából. A rendkívüli idő, a szent lelkesedés csodákat művelt, a gyermekből férfi lett egy nap alatt. A kis deákok beszédeket tartva járták be az útcákat s a nép áhitattal hallgatta e férfivá nőtt gyermekek lelkes szavait. Tordán báró Kemény Farkas szervezte a katonaságot s hozzá vezette atyám elsőszülött fiát1849. májusában főhadnagyként került a honvéd vadászokhoz. Ide szökött utána 14 éves József nevű öccse, aki Bem apó utolsó erdélyi ütközetében nagyon súlyosan megsebesült. A két fiú történetét húguk adta közre 1892-ben.

– Jó lesz káplárnak. – Felelt a nemes báró

– Köszönöm, nem leszek. – Szólt büszkén a fiú – Szent fogadást tettünk társaimmal, hogy mint közlegények szolgáljuk a hazát s csak megérdemelve fogadjuk el a kitüntetést.

– Ám jól van, a vadászokhoz küldöm.

– Kossuth-huszár szeretnék lenni, mint barátaim – Felelt bátyám. – Ahhoz van kedvem.

– Tehát legyen.

És másnap nevetve nézte végig Kemény Farkas, hogy az újdonsült közhuszár hogy takarítja lovát – melyet atyámtól kapott – s hogyan törli a szokatlan munkától izzadt homlokát puha kezeivel.

– Nézzétek. – Szólt környezetéhez a báró – ez a selyem gyermek még billiárdozni is glacéban szokott íme mit tesz a lelkesedés, most még a lovát is megtakarítja a hazáért!

Az első csatában, Piskinél azután megérdemelve kapta a hadnagyi rangot, midőn egy svalizsért leszúrt, ki már az ezredesre emelte fegyverét.”

Marosvásárhely, 1892. szept. 4. Harmath Lujza

 

Forrás: hm.gov.hu, dr. Kedves Gyula összeállítása