Az 1-ső Hatfontos Tüzérüteg története

A NEMZETŐRSÉGI HADITANÁCS ÉS A HONVÉD TÜZÉRSÉG MEGSZERVEZÉSE 1848-BAN (Urbán Aladár) – részletek

Előzmények

Császári tábori tüzérség 1848
Császári tábori tüzérség 1848

A reformkor politikai közvéleménye érthetően hiányolta, hogy a tüzérezredek hadkiegészítése elsődlegesen az osztrák, illetve cseh-morva területekről történik. Természetesen mind a tüzérségnél, mind a szekerészetnél akadtak magyar származású fő- és altisztek, de számuk aránylagosan kevés volt. Közülük Mack József “cs. kir. bombászati főtüzér” fogalmazta meg alig egy héttel a Batthyány-kormány Pestre érkezése után az önálló magyar tüzérség megszervezésének igényét. A Reform április 23-i számában „Tegyük meg ma. Holnap tán már késő” címmel körültekintő és gazdag programot javasolt a lehetséges háborús fenyegetés esetére. Első helyen „hazánkfiai” visszahívását „a külföldi tudományos testületekből”, valamint 1500 önkéntesből álló „nemzeti tüzértest” megszervezését indítványozta. Április 27-én ugyanebben a lapban Makk József nyílt levelet intézett az ideiglenes hadügyminiszterhez (vagyis Batthyány Lajos miniszterelnökhöz), amelyben „a nemzeti tüzérhad” számára az 1500 önkéntes kiállítását a lelkes ifjúság soraiból három hónap alatt képzelte el. Ez a létszám 100 ágyúhoz lenne elegendő, s még tartalékot is biztosítana – ami kezdetnek megfelelő volna.

 

A honvédtüzérek toborzása és kiképzése

Batthyány miniszterelnök az 1848:XXII. tc. értelmében felállítandó nemzetőrség szervezését magára vállalta, s ennek irányítására április 20-án létrehozta az Országos Nemzetőrségi (eredetileg Nemzetőrseregi) Haditanácsot. A törvény értelmében felállított nemzetőrség valójában hagyomány nélküli intézmény volt, szervezése lassan haladt, kiképzése, s főleg felfegyverzése, komoly akadályokba ütközött. A húsvéti nagy-kikindai vérengzés és a délvidéki szerbek észlelhető nyugtalansága valószínűsítette, hogy az országban állomásozó sorkatonaság létszáma nem elegendő, s ezért már az április 26-i minisztertanács önkéntesekből álló haderő szervezéséről döntött. Mivel erre csak az országgyűlés adhatott felhatalmazást, a szervezésre – amit a szükség diktált – a nemzetőrségi törvény ”árnyékában”’ lehetett vállalkozni. Így a törvény értelmében felállítandó nemzetőrséget állandó nemzetőrségnek nevezték, míg az honnan kiállítandó alakulatok a rendes vagy mobilis (mozgó) nemzetőrség elnevezést kapták. (Tagjait rövidesen honvédeknek nevezték.) Amikor május 15-én éjjel megszületett a minisztertanács döntése az önkéntes toborzás megkezdéséről, Batthyány azonnal utasította Baldacci Manó ezredest, a Nemzetőrségi Haditanács (a továbbiakban: Haditanács) aznap kineveztetett elnökét, hogy készítse el az önkénteseket három évre toborzó felhívását. Ez a felhívás május 16-i dátummal nyomtatásban meg is jelent, Batthyány aláírásával, mivel azt István főherceg nádor és királyi helytartó, alkotmányos aggályai miatt, nem írta alá.

 

Honvéd tüzér 1848
Honvéd tüzér

A honvéd tüzérség toborzása ezzel, az önkénteseket a rendes nemzetőrség soraiba hívó felszólítással kezdődött, mivel az közölte, hogy „rendes nemzetőrségi lovas ágyu-telepet” is felállítanak, és hogy „az erre képes rendes tüzérségi magyar egyének” (a felhívást ugyancsak aláíró) Baldacci ezredesnél jelentkezzenek. Batthyány még május 1 6-án utasította Franz Ottinger vezérőrnagyot, aki Mészáros Lázár megérkezéséig a helyettes hadügyminiszteri posztot töltötte be, hogy intézkedjék egy hatpontos lovas ágyutelep „elsődleges” kiállításáról, s arról, hogy az 5. tüzérezredtől egy jól képzett és a szolgálatot ismerő tisztet, s egy magyarul tudó számvivőt rendeljenek ki. A Haditanács javaslatára Batthyány május 21-én arra utasította Ottingert, hogy „a rendes nemzetőrség számára alakítandó ágyu telep szolgálatára már is besorozott és még besorozandó tüzér nemzetőrök beoktatásához” négy név szerint megnevezett, a tüzérségnél szolgáló személy kirendeléséről a budai főhadparancsnokság útján gondoskodjon. A toborzás ugyanis május 18-án a fővárosban indult, és – mint a Nemzetőr (a Pesti Divatlap melléklapja) május 27-i tudósításában olvasható, már az első napokban többen jelentkeztek a tüzérséghez ”a műveltebb mérnökifjak közül.” A tüzérséghez jelentkezetteket kezdetben az 1. honvéd zászlóaljba osztották be, s csak amikor önálló szervezeti egységnek tekintették őket, akkor kerültek át a Károly laktanyából az Újépületbe. Május 28-án Baldacci ezredes azt jelentette a honvédelmi miniszternek, hogy „a hatpontos ágyu telep” szervezésének részletei (fő- és altisztek, legénység, lóval történő ellátás) még nincsenek eldöntve. A honvéd tüzéreket legkésőbb június elején helyezték át az Újépületbe, ahol a hatalmas laktanya belső udvarán lehetett gyakorlatozni.

 

Honvéd tüzérek 1848
Honvéd tüzérek

A honvéd tüzérek kiképzőiről Batthyány igen korán igyekezett gondoskodni, az érdemi intézkedésre azonban a jelek szerint csak Mészáros Lázár megérkezése után került sor. Június 5-én Baldacci ezredes, a Haditanács elnöke kibővített névsort juttatott a hadügyminiszterhez (2 tűzmester a cs. k. bombászkartól, l őrmester és 4 tizedes az 5. tüzérezredtől), aki még aznap továbbította a névsort a budai főhadparancsnoksághoz, hogy a nevezetteket „a maga útján” utasítsa „a rendes nemzeti őrsereg tüzérségéhez.” Másnap az Innsbruckban tartózkodó miniszterelnököt helyettesítő hadügyminiszter – ugyancsak Baldacci kezdeményezésére – fontos lépést tett a honvéd tüzérek mielőbbi sikeres kiképzése érdekében. Június 6-án Mészáros Lázár azzal a kéréssel fordult közvetlenül a tüzér. dandár parancsnokságához, hogy három 6 fontos ágyút, egy tarackot és két lőszerkocsit tartozékaival szolgáltasson ki „az országos honvéd tüzérséghez” besorozattak számára. Nevezettek ugyanis „már a hadias állásokat és az ágyuval előjövő fordulatokat kielégítő pontosággal megtenni képesek” így kívánatos, hogy haladéktalanul ágyúkkal folytathassák a gyakorlatozást.

 

Hatfontos ágyú 1848
Hatfontos ágyú

A honvéd tüzérek június eleji létszámát nem ismerjük, de egy Baldacci ezredes által június elvén a honvédelmi minisztériumnak megküldött tájékoztatás, amely a fővárosban toborzott 1. és 2. honvéd zászlóalj és a honvéd tüzérek tervezett létszámáról és a számukra biztosítandó ágyakról és ágynemű szükségességéről tájékoztatott, 150 honvéd tüzérrel számolt. Baldacci május 28-i előterjesztésére Mészáros Lázár június l l-én válaszolt. A miniszter három üteg felállítását javasolta, s – osztrák minta szerint – egy ütegben hat löveget javasolt. Ez azért érdekes, mert Baldacci kezdeményezésére június 6-án a tüzér- dandár parancsnokságától négy löveget igényelt, amelynek 3+1 összetétele megfelel a honvéd tüzérség félütegének. A Haditanács ezek szerint már az ütegenként kettővel megnövelt lövegszámban gondolkodott.

 

A tüzéri szolgálatot vállalt honvédek kiképzése olyan sikeresen haladt, hogy június 17-én Batthyány a Haditanács jelentésére hivatkozva arra kérte a honvédelmi minisztert, hogy a tüzérdandár parancsnokságtól – amíg a honvéd tüzérségnek saját lovai nem lesznek – biztosítson fogatokat a lövegekhez. Indoka: a Haditanács jelentése szerint „a honvéd tüzérek hadgyakorlataikban már annyira haladtak elé, hogy ezentúl e gyakorlatokat lófogatokkal is betanulni kezdhetik meg.” Ez alkalommal a sorkatonaság illetékes testületei korántsem voltak olyan készségesek. A szekerészeti kar parancsnoksága június 23-án és 25-én közölte, hogy lovakat nem tudnak adni, mert csak egyetlen lovassági ágyútelephez való lovuk van.

 

Időközben elkészült a 10 honvéd zászlóalj és az egy tüzérüteg költségvetése, amelyet június 18-iki dátummal hitelesített Baldacci ezredes, a Haditanács elnöke és Erdős Ferenc százados, a gazdasági osztály főnöke. Ez a mintatervezet az ütegnél l századossal, 2-2 fő- és alhadnaggyal, 6 főtüzérrel, 16 tizedesse1, 72 fő- és alágyússal, 32 főnyi, az ágyúkhoz beosztott fogathajtóval, egy szekerész tizedes vezetése alatt álló 22 szekerésszel és lovas szolgával számolt.

 

Háromfontos ágyú 1848
Háromfontos ágyú

A honvéd tüzérség első tisztje a június 15-én eredetileg az 1. honvéd zászlóalj alhadnagyának kinevezett Elekes Ferenc volt tűzmester lett. Honvéd tüzéri ranggal június 19-én a nádor elsőként Makk József bombászatkari főtüzért nevezte ki hadnagynak. Az 1848-1849-es honvéd tüzérség egyik legismertebb parancsnokát, Psotta Mór 5. tüzérezredi főhadnagyot Batthyány előterjesztésére a nádor június 7-én nevezte ki századosnak és az 1. üteg parancsnokának. Psottával azonban az történt, ami számos, aktív sorezredi szolgálatot teljesítő honvédtiszttel is megesett: ha nem a budai főhadparancsnokság rendelkezett felettük, áthelyezésükről külön kellett intézkedni. Baldacci július 24-én jelentette a honvédelmi minisztériumnak, hogy Psotta Erdélyben szolgál, így elbocsájtását a nagyszebeni főhadparancsnokságtól kell kémi. Ez magyarázhatja, hogy a Közlönyben július 10-én megjelent felhívást, mely szerint a honvéd tüzérségnek két gyógykovácsra van szüksége, az 1. üteg parancsnokaként Makk József hadnagy írta alá. Mivel a honvéd tüzérséghez szekerészeti tisztekről is gondoskodni kellett, a honvédelmi miniszter ajánlatára a nádor július l l-én Semsey András, Tóth Pál, Orosz József és Pap József 12. huszárezredbeli őrmestert, illetve Davidek István 8. huszárezredbeli őrmestert hadnagynak nevezte ki a honvéd szekerészethez. Július 13-án pedig Orsonics (Orsonits) Gáspár bombászatkari főtüzér és Ullrich Ágoston 5. tüzérezredi őrmester hadnagyi kinevezésére került sor az 1. üteghez.

 

Az érintett időszakban Baldacci július l l -én Harsay Ferenc 5. tüzérezredi tizedest tűzmesterként, Adorján László ugyanott szolgáló tizedest az 1. honvéd tüzérütegnél tizedesként kívánta alkalmazni, s megfelelő intézkedésekre kérte fel a honvédelmi minisztériumot. Július 20-án hasonló módon értesítette Baldacci a honvédelmi minisztériumot, hogy Markó István tűzmester a budai vártüzérségtől, Gruber Fülöp őrmester és Horváth Ferenc tizedes pedig az 5. tüzérezredtől önként kérik áthelyezésüket a honvéd tüzérséghez, ezért, miután kinevezte őket, kérte, hogy tétessenek meg a szükséges intézkedések.

 

Közben természetesen nagy lendülettel folyt a honvéd tüzérek kiképzése. Ennek segítését szolgálta a június végére elkészült, és miniszterelnök jóváhagyásával július 7-én a honvédelmi miniszternek bemutatott tüzérségi oktatási szabályzat. Azt a miniszter másnap jóváhagyólag küldte vissza, s egyetértett azzal, hogy a kiadványt 800 példányban kinyomtassák. A fontos munka természetesen nem állott azonnal a rendelkezésre, mert egy példányát Batthyány csak augusztus 25-én küldte meg a nádornak. A tüzérségi kiképzés sajátos területe volt a lőszerkészítés. A Haditanács és a honvédelmi minisztérium közötti levelezés szerint június 30-án született meg Baldacci ezredesnek az az utasítása, hogy a honvéd tüzérek az 5. tüzérezreddel egyetértésben 300 000 „szabályzatnehézségű golyós töltést” (vagyis gyalogsági lőszert) készítsenek.

 

Honvéd tüzérek 1848
Honvéd tüzérek

Július 7-én jelent meg a Közlönyben Baldacci előző napon kelt közleménye, amely tudatta, hogy újra megnyitják a fővárosban a honvédtoborzást, amelyet június 6-án leállították, mivel az 1. és 2. zászlóalj létszáma betelt. A rendelet egyben közölte: „A tüzérségi kar már teljes számú lévén, ide több ajánlkozót most nem lehet bevenni.” A meglepő rendelkezés Batthyány rövid bécsi útja idején született. Mivel azonban a miniszterelnök július 6-án este indult, a közleményt tudta nélkül nem lehetett eljuttatni a hivatalos lap szerkesztőségébe. A lépésnek egyetlen magyarázata képzelhető el: a sorezredi tüzérség nem nézte jó szemmel a honvéd tüzérség szervezését, s Batthyány bécsi tárgyalásain ezzel a tudtával kiadott rendelettel kívánt (volna) védekezni. Ezt a feltételezést az sugallja, hogy Baldacci, a Haditanács elnöke azután július 21-én egy másik hatpontos lovasüteg felállításához kérte Mészáros Lázár támogatását. Mivel a Haditanács ügyeinek irányítója Batthyány volt, Baldacci ezredes ezt a lépést csak a miniszterelnök utasítására tehette meg. Mészáros egyébként nem csak egyetértett, de július 31-én maga tanácsolta a miniszterelnöknek, hogy a tüzérség szaporításának érdekében a toborzást azonnal meg kell A júliusi tüzérségi kiképzés eredményességét mutatja, hogy Mack József hadnagy, az „első hat fontos üteg parancsnoka” július 15-én megkereséssel fordult Pest város tanácsához. „Miután – szól a levél – az üteg személyzete a fogatokkal végre hajtott gyakorlatokban is annyira kiképeztetett, hogy minél előbbi czélba lövést és sortüzelést a Kereszturi síkságon is rendezhet, annak mentőli tökéletesebb végbe vihetésére szükséges előlegesen megkisértő gyakorlatot a Rákos mezőn végezni.” Makk tehát a megfelelő térség kijelölését kérte az elöljáróságtól. Az üteg történetéhez tartozik még, hogy június végén az 1. ütegtől 3 főágyúst és 27 alágyúst vezényeltek a lövegekkel már felszerelt Mészáros hadigőzösre. Ők adtak július 5-én az országgyűlés megnyitásakor dísztüzet az épülő Lánchíd közelében lehorgonyzott hadihajóról.

 

A polgári hatóság  július 30-ára teremtette meg a honvéd tüzérek lőgyakorlatának feltételeit. A tüzérdandár parancsnoksága a Marczius Tizenötödike augusztus 14-i, illetve a Népelem augusztus 17-i számában Meghívást jelentetett meg, mely szerint ”B. Baldacci ezredes úr rendelete következtében a honvéd tüzérség 1-ső 6 fontos gyalog ütege f. hó 16-án és 17-én a keresztúri síkon czélba lövend és pénteken, a hó 18-án egy csatatüzet tartand.” A meghívó „a magyar tüzérség pártolói es barátai” megjelenésére számított, miután a „csatatűz” (harcszerű lőgyakorlat) mint a szöveg mondja – „eddigi törekvéseink eredményeit kimutatja.”

 

Honvéd tüzérség
A hagyományőrző 1-ső hatfontos tüzérüteg ágyúja

A visszaemlékezések és a beszámolók alapján megállapítható, hogy a lőgyakorlatot és a bemutatót a Mack hadnagy által kiválasztott legjobb tüzérek hajtották végre, s hogy a „csatatüzet” – két emlékezés szerint is – egy teljes üteg mutatta be 6 hatfontos löveggel és 2 hétfontos tarackkal. Érdemes idézni az egyik hiteles szemtanút, Hajnik Pál rendőrtanácsost, aki augusztus 18-án délután így jelentette Szemere belügyminiszternek: „öröm nézni Minister Úr mint lőnek ezen ifjú bajnokok. Többi között egy haubitz golyóval 1200 lépésnyiről lelövetett a középponton kitűzött zászló, de miután csupán meghajlott, az utána lőtt ágyu golyó végleg lesodorta. -Lövetett kartáccsal, – s ezzel berekesztvén a hadi gyakorlat, megnéztük a felállított deszka kerítést, melly rosta gyanánt követett öszve.” A jelentés szerint a gyakorlatot megtekintette Batthyány miniszterelnök feleségével egyutt, továbbá Széchenyi István, Baldacci ezredes és több képviselő.” A sikeres gyakorlatot és bemutatót előléptetések követték. Batthyány előterjesztésére a nádor augusztus 25-én Makk József honvéd tüzérhadnagyot és ütegparancsnokot főhadnaggyá, Heller József 37. gyalogezredei hadnagyot a honvéd tüzérségnél ugyancsak főhadnaggyá, Strakonitzky Bazil és Markó István honvéd tűzmestereket hadnaggyá nevezte ki. Egy nappal korábban megtörtént a Haditanács tüzérségi előadójának, Lukács Dénes sorezredi tüzérhadnagynak a honvéd tüzérség állományába való áthelyezése és főhadnagyi kinevezése is.

folyt.köv.

—————

 

Budavár ostrománál a II. hadtest (tüzérparancsnok Jónák őrgy.) alatt Martinkovits hdgy. parancsnoksága alatt harczolt az 1. Hatfontos tüzérüteg 6 db hatfontos és 2 db hétfontos rövid tarackkal (Hermann: Buda bevétele)