A szentegyházi Őszi Hadjárat másnapján az erdővidéki Bardocra utaztunk, hogy együtt emlékezzünk helyi barátainkkal az aradi tizenhárom vértanúra és Cserey Ignác honvéd ezredesre, aki 1803-ban itt látta meg a napvilágot.
A Budai 2-esek első parancsnokának, Cserey Ignác ezredes szülőfalujába mintha hazamennénk, olyan szeretettel és barátsággal várnak ránk a falubeliek, elsősorban a református gyülekezet tagjai. Az erdővidéki kis településen 6 évvel ezelőtt közösen emeltünk kopjafát Cserey ezredes emlékére, azóta nemcsak az emlékhely és az 1848/49-as szabadságharc hősének emléke köt össze minket, hanem a tisztelet és barátság, amelyet az első pillanatoktól éreztünk, amióta megkerestük közös hősünk születési helyét. Székelyföldön fontos a nemzeti hőseink tisztelete, a a hit mellett a magyarság és kultúránk megmaradásának fontos eszköze az emlékezés a katonahősökre, és büszke magyarként a mindennapi nehézségeket is könnyebben átvészeli az ember.
Balázsi Zoltán lelkipásztor felvezetésével indult el díszmenetben csapatunk, a Történelmi Vitézi Rend Erdélyi Törzsszékének bardoc-miklósvárszéki vitézei és a gyülekezet tagjai kíséretében a református templomba.
Balázsi Zoltán református lelkész felemelő igehirdetése után csodás műsort nézhettünk meg: a bardoci asszonykórus Fosztó Ildikó-Ágnes vezetésével, a helyi iskola citerazenekara, Balázsi Dorka-Olga szavalata és Kolumbán Sándor gitáréneke következett, minden évben megkönnyezzük látássérült barátunk előadását.
A templomkertben a himnuszok eléneklése után a koszorúzások következtek, Cserey ezredes kopjafájához tette le a falu közbirtokossága, a református gyülekezet, az iskola képviseletében és Vitézi Rend és csapatunk az emlékezés koszorúit.
A megemlékezés után a lelkészi hivatal udvarában beszélgetés, fotózkodás kerekedett baráti hangulatban. Kolumbán Sándort csapatunk tiszteletbeli tagjává avattuk, átadtuk a honvéd kinevezési okmányt, az altiszti kardot és egyesületünk pólóját.
A bardoci református egyházközség számára átnyújtottunk egy 3D-s fejlesztéssel készült makettet, amelynek érdekessége, hogy Cserey ezredest is megformázta Horváth Domokos őrmesterünk.
A finom babgulyást külön is köszönjük Komporály Ferencnek, és az elkészítésben való segítkezésért Szabó Sándornak!
Ezúton is nagyon köszönjük a szeretetteljes fogadást és vendéglátást kedves bardoci barátainknak!
Fotók: Lázár Zsófia és Garamvölgyi György
