Dr. Bona Gábor, nyugállományú ezredes, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi tanár, a Hadtörténeti Intézet egykori vezetője 2026. május 31-én, életének 78. évében elhunyt. Halála óriási veszteség az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kutatásának, hiszen munkássága meghatározó szerepet játszott abban, hogy az elmúlt évtizedekben a honvédsereg több mint tízezer tisztjének mindegyikét név szerint, és többségük pályafutását is ismerjük.
Temetése július 11-én Dorogon katonai tiszteletadás mellett volt csapatunkat és egyben a 48-as honvéd hagyományőrzőket Németh Gábor hő. tizedes képviselte és a Budai 2-esek nevében fejet hajtott az általunk is igen tisztelt történész emléke előtt.
„Gyermekkoromban a sors úgy hozta, hogy gyakran kellett megfordulnom a pécsi köztemetőben. Emlékezetemben máig megmaradt egy sír, mely mellett utam ilyen alkalmakkor elvezetett. A síron a következő felirat állt:
‘Itt nyugszik Jellachich Károly 1848/49-es honvéd hadnagy, a dárdai járás volt orvosa, az utolsó pécsi honvéd, meghalt 1921-ben.’ A felirat felkeltette érdeklődésemet, s egy ízben további felfedezőútra indultam. A város által adományozott díszparcellában, majd a temető régebbi zugaiban újabb és újabb sírokra bukkantam, melyen ott állt a felirat: ’48-as honvéd, vagy honvédtiszt’.”
Bona Gábor egyszer így emlékezett vissza arra, hogyan vésődött bele szívébe, lelkébe, értelmébe közös szent ügyünk, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.
Talán ekkor dőlt el az is, hogy kutatásaival, előadásaival, ismeretátadásaival tisztek és altisztek sorsát, életútját – vagy sokszor épp csak nevét tárja föl és őrzi meg az utókor számára. S micsoda hős az, aki a névtelenségbe szorult, rekedt katonák nevét visszaadja a köznek, a honnak – annak a honnak, amelyért sokszor legdrágább kincsüket, az életüket adták.
Bona Gábor is így tett: az életét tette föl erre a csodálatos és fontos szolgálatra.
Ez az élet most véget ért. A dorogi temetőben elbúcsúztunk tőle: a család, a barátok, a történész kollégák, a tanítványok, ismerősök és a tisztelői mellett a Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár (a 32-esek) és a hagyományőrzők: a 2-ik Budai Honvédzászlóalj és a Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium bajtársai.
Ez az élet véget ért, de nagyon gazdag úttal, felbecsülhetetlen kincsekkel a végén: hősök neveit és életét kutatta és tárta föl, ezzel megadva számukra a tiszteletet és – az örök életet.
Bona Gábor már ezért ugyanezt érdemli.
S talán lesznek olyan gyermekek és fiatalok, akiknek majdan a dorogi temetőben bandukolva megakad szemük az ő nevén, elindulnak a történészi pályán, elindulnak a 48-49-es hősök felé, s akik így hasonló értékes élettel ajándékozzák meg a hont, mint Bona Gábor.
Hálás és soha nem múló köszönet ezért a szolgálatért és életért!
Isten adjon néki békés nyugalmat odaát, tiszt és altiszt bajtársai körében!
Németh Gábor hő tizedes