Budavár visszafoglalásának 175. évfordulóján

175 évvel ezelőtt, 1849. május 21-én a Görgei Artúr vezette honvédsereg visszafoglalta Buda várát, amely a dicsőséges tavaszi hadjárat csúcspontjaként mérföldkő volt a szabadságharc történetében és egyben a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb diadalának is tekintjük.

A 17 napos ostrom végén, a tüzérségi előkészítés után május 21-én hajnali háromkor sikerült áttörni a falakon egy eredményes rohammal. A honvédsereg bejutott a Várba, ahol Hentzi a csapatai élére állt, de szuronyrohamát a magyarok visszaverték, és ő maga is halálos lövést kapott a Szent György téren.

E diadal lehetővé tette azt is, hogy a kormány és az országgyűlés visszaköltözzön a forradalom bölcsőjének tekintett Pest-Budára. 1992-től a kormány határozata alapján a budavári diadal napján, május 21-én ünneplik a Magyar Honvédelem Napját.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója alkalmából avattuk fel a Fiumei úti sírkert új emlékművét, ami a szabadságharcban elhunyt mintegy húszezer honvédra emlékeztet.

Az avató ünnepségen gyalogságunk 8 fővel, tüzérségünk 2 fővel, kiegészülve a tápióbicskei tüzércsapat hagyományőrzőivel teljesített szolgálatot a Fiumei úti Sírkertben.

A Nemzeti Örökség Intézete beszámolója az avatási ünnepségről:

“Bár a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhelyen több emlékmű hívja fel a figyelmet történelmünk jeles pillanataira, máig az 1848-49-es szabadságharcnak nem volt itt központi emlékhelye. Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által felállított honvédemlékmű a Demján Sándor Alapítvány támogatásával jött létre.

Az avatóünnepségen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Székesfehérvár országgyűlési képviselője kiemelte: a múlt tiszteletének hiánya az egyénre de a nemzet egészére nézve is veszélyes dolog, mert ha nincs miből erőt meríteni, akkor az egyén és az egész nemzet is elveszíti legfontosabb tájékozódási pontjait.

Múltunkra és hőseinkre emlékeznünk kell minden korban, irányukban meglévő adósságunkat az emlékük ébren tartásával és a megfelelő tisztelet lerovásával törleszthetjük. Hozzátette: nem csak azért emlékezünk hőseinkre, mert ez erkölcsi kötelességünk, hanem azért is, mert emlékeztetnek arra, hogy van mit veszítenünk.

Ma, amikor a szomszédunkban véres háború dúl, ezerszeresen is emlékeztetnünk kell magunkat arra az igazságra, hogy azért lehetünk itt ma, mert vannak hőseink, akiknek a békét és a szabadságot köszönhetjük. Mindkettő megőrzése kötelességünk. A Fiumei úti sírkert nemzeti emlékezetben betöltött szerepét az itt eltemetett neves személyek mellett a sírkertben található emlékművek is erősítik. „Azért vagyunk ma itt, hogy a honvédelem napján a 175 éves magyar honvédségre és 1848-49 hőseire közösen tisztelettel és kegyelettel emlékezzünk, azokra, akik a polgári Magyarországért és a nemzetünk jövőjéért harcoltak. Ez az emlékmű, amely mellett állunk, máltó módon őrzi a szabadságharc ősi hősi halottjának és kivégzett mártírjainak emlékét, valamint méltó módon hirdeti 1848 máig élő szellemiségét és eszmeiségét” – mondta Vargha Tamás.

Budai 2.HZ díszelgése (fotó: NÖRI)

Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója köszöntőjében azt hangsúlyozta, bízik benne, hogy a ma felavatott emlékmű egy olyan központi emlékezési hely lesz a jövőben, ahol a magyarság minden tagja le tudja róni kegyeletét a 175 évvel ezelőtti események és hőseik emlékére. Hozzátette: bár a Fiumei úti sírkertben több, ’48-hoz kapcsolódó személy nyugszik, a ma felavatott emlékmű azonban nemcsak rájuk emlékeztet, hanem mindazokra a honvédekre, akiknek az eltelt 175 év alatt már a feledés homályába veszett a nevük, nyughelyük, hőstetteik. Köztük vannak azok az isaszegi csatában elhunyt honvédek is, akiknek földi maradványait elsők között helyezték itt örök nyugalomra a sírkert megnyitását követően, és akiknek már nem ismerjük a pontos sírhelyeit. „A Nemzeti Örökség Intézetének nem titkolt célja, hogy a Fiumei úti sírkert egy olyan nemzeti emlékhely legyen, ahol mindenki emlékezhet elhunyt magyarjainkra, nemcsak az itt található síremlékeknél, de olyan emlékpontoknál, emlékhelyeknél is, amelyek szimbolikus nyughelyként hirdetnek egy-egy hősi időszakot. Ma ismét egy fontos lépést tettünk ezen az úton” – tette hozzá a főigazgató.

Móczár Gábor főigazgató (fotó: NÖRI)

Hermann Róbert történész arra mutatott rá, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hadserege egy páratlan jelenség volt a magyar történelemben, mert annyi hősiesség, annyi hazafiság, annyi lelkesedés, annyi egyéni hősiesség nagyon kevés más korszakunkban jött létre. Hozzátette: most, amikor ezeknek az embereknek, közvitézeknek, altiszteknek, tiszteknek, törzstiszteknek és tábornokoknak egy közös országos emlékhelyet avatunk, ami egy nagy adóssága a nemzetünknek, akkor azokra a „félistenekre” emlékezünk, ahogy Kossuth nevezte őket, akik 1849. május 21-én az új vitézséggel megrohanták a budai várat és néhány óra alatt be is vették azt. „Amikor megidézzük az emléküket ennél az emlékműnél, akkor nagyon fontos, hogy egyszerre emlékezzünk a tábornokokra és a közvitézekre, hiszen mindannyian megtették a magukét azért, hogy Magyarország függetlenségét kivívják. Hogy ez nem sikerült nekik, ez nem az ő hibájuk volt”- mondta az avatóünnepségen Hermann Róbert.

A ma felavatott honvédemlékművet a Fiumei úti sírkertben több ’48-as síremlék közvetlen közelében állították fel. A lépcsős talpazatú, zászlórúdból álló emlékművön a honvédők zászlója lobog. Az emlékművön Deák Ferenc gondolata olvasható: „Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”

Az avatási ünnepség végén tüzérségünk két ágyú díszlövést adott le, az elsőt a Hős Honvéd Katonák, a másodikat Görgei Artúr tábornok tiszteletére.

Honvéd csapatunk az ünnepség után a Fiumei Sírkertben átvonult Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Görgei Artúr emlékhelyeihez és tisztelgett emlékük előtt.

Görgey Zsuzsával és Ress Zoltán történésszel

Fotók: Kiss Gergő