A Nemzeti Sírkert éke lett Cserey Ignác ezredes megújult sírja Egerben

2024. október 16-án régi vágyunk vált valóra. Kezdeményezésünkre a Nemzeti Örökség Intézete felújíttatta és a Nemzeti Sírkert államilag védett sírjainak közösségébe helyezte Cserey Ignác honvéd ezredes, a Budai 2. Honvédzászlóalj első parancsnokának egri sírhelyét. Az avatásra Cserey Ignác szülőfalujából, az erdővidéki Bardocról is érkezett küldöttség Balázsi Zoltán református lelkész vezetésével.

1848 májusában a Budai 2. Honvédzászlóalj toborzását Cserey Ignác irányította és ő lett a zászlóalj első parancsnoka. A szabadságharc Hőse volt, ezredesként az erdélyi toborzások irányítója, Világosnál fogták el és golyó általi halálra ítélték. Végül itéletét 7 év várfogságra enyhítették, így kiszabadulása után tovább vihette a szabadságharc eszméjét, a Honvédmenház élén 8 évig parancsnok is volt, Kossuth temetésén pedig ő vezette a gyászmenetet. Amikor feldolgoztuk az életének történetét, felvettük szülőfalujával a kapcsolatot, 2017-ben közösen kopjafát emeltünk a református templom kertjében, Egerben felkerestük sírhelyét és a kápolnai csata megemlékezéssel párhuzamosan minden évben tisztelgünk sírja előtt, emlékére pedig érdemérmet is alapítottunk, amelyet a szabadságharc és a budai 2-esek hagyományának megőrzéséért legtöbbet tevőket díjazzuk.

2024. október 16-án három okos parcellakövet is avatott a NÖRI Egerben, Cserey Ignác mellett Gárdonyi Géza író  és Lenkey János honvéd tábornok nyughelyét jelöli immár okos parcellakő. Csapatunk mindhárom sírhelynél tisztelgett és helyezett el koszorút a Nemzet Nagyjai tiszteletére.

Az Egri várban, a Bebek bástyán egy magas bálványfa árnyékában alussza örök álmát Gárdonyi Géza, az Egri csillagok halhatatlan szerzője. A síron ez a három szó olvasható: „Csak a teste”, utalva arra, hogy szelleme alkotásaiban örökké tovább él. A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI), a Dobó István Vármúzeum és a város önkormányzata közösen avatta az okos parcellakövet, amelyről egy kód beolvasásával lehet tájékozódni Gárdonyi Géza életrajzáról.

A NÖRI 2022-ben döntött arról, hogy fizikailag is megjelöli azokat a temetkezési helyeket, ahol a Nemzeti Sírkert részeként védett sírok találhatóak. Az okos parcellakő rajta egy QR-kóddal az intézet honlapjára mutat, azon belül is az adott temető védett sírjainak listájára és a benne nyugvó személyek életrajzaira. A temetőben található információs térképeken is bejelölik a védett sírok pontos temetőn belüli elhelyezkedését, ezzel is megkönnyítve az oda látogatók tájékozódását.

– Megtisztelő szót emelni a magyar irodalom egyik legfényesebb csillagának nyughelyénél – mondta Vágner Ákos, Eger polgármestere és megemlékezett az Egerben nyugvó történelmi, irodalmi személyiségekről. „Szelleme műveiben él tovább, gondolatai gyökeret vernek minden magyar lelkében, útmutatóul szolgálnak sokunk számára” – méltatta az írót a polgármester.

Dr. Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum Igazgatója arról beszélt, hogy Gárdonyi 1922. október 30-án 59 évesen hunyt el, a sáros saját halottjának tekintette, a Bebek bástyán temették el. Eger és az egri vár nem lenne ismert ma annyira messze földön, ha Gárdonyi nem írja meg a regényt Dobó István várkapitány és az egri hősök nemzettudat erősítő diadaláról. Nem szabjával állt ki a magyar nemzet és kultúra megőrzéséért, hanem tollal, tintával – mondta. Hozzátette, a mai digitalizált világ lehetőségeit ki kell használni a nemzeti emlékezet gondozása során is.

A beszédeket követően megkoszorúztuk Gárdonyi Géza sírját, majd a várból a Fájdalmas Anya (Hatvani) temetőbe vonultunk, ahol az 1848/49-es szabadságharcban harcoló Cserey Ignác honvéd ezredes felújított síremlékét koszorúztuk meg és felavattuk a második parcellakövet.

A temető bejáratánál elhelyezett parcellakőnél kezdődött az avató megemlékezés, ahol Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója mondta el ünnepi beszédét.

– Mától 68 helyen állnak okos parcellák. Maga a kő kicsi, de jelentősége annál nagyobb. Jelzőoszlopok, melyek azt üzenik, olyan személyek nyugszanak itt, akik a nemzet történelmében kiemelkedőt alkottak – mondta Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója. Az első Keszthelyen a Szent Miklós temetőben volt, 2022-ben. A NÖRI ezelőtt 65 helyen telepített okos parcellakövet, ez a szám nőtt további hárommal Egerben. A főigazgató elmondta, közel 700 temetkezési hely esik a nemzeti sírkert kategóriába. Szeretnék, ha néhány éven belül mindegyiknél lenne okoseszközzel leolvasható információs parcella. Elmondta, ezek a sírhelyek nem felszámolhatóak.

Ismertette, hogy a nemzeti sírkert védettségi kategóriát Magyarország Kormánya hozta létre 1999-ben azon országhatáron belül található sírhelyek számára, amelyekben a nemzet leginkább megbecsült személyei nyugszanak. E kategóriába történő sorolással a magyar nemzet megbecsülését, tiszteletét és köszönetét fejezi ki a sírban nyugvó felé. A nemzeti sírkert intézménye jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy hazánk történelmének jelentős alakjai méltó helyet foglalhassanak el a kollektív nemzeti emlékezetünkben, egyszersmind felhívja a figyelmet e személyek munkásságára, akár tanító célzattal is, nem utolsó sorban pedig segítse az emlékezést, illetve azt, hogy nemzetünk nagyjai ne vesszenek a feledés homályába.

– A Nemzeti Sírkert azonban sokkal több mint a hivatalos megfogalmazás, hiszen olyan személyek nyughelyei ezek, akik példát mutattak hősiességből, hazaszeretetből, elhivatottságból, kitartásból. Hozzájárultak ahhoz, hogy mi magyarok itt a Kárpát-medencében 1000 éven át megmaradhassunk – mondta. Kifejtette, számos történelmi emlékhelyet avattak föl és újítottak meg az elmúlt években. Kiemelte, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója kiváló alkalom, hogy átadják Cserey Ignác felújított síremlékét.

– Amikor sírok között állunk, halottainkra emlékezünk – az emlékezés azonban nem mindig fájó. Hőseinkre, nemzetünk büszkeségeire az emlékezés fennkölt és erőt adó, az ő múltbéli példájuk kihat jelenünkre. Ennek őrzése, átörökítése a jövőnket is építi, nemzeti ügy – mondta dr. Pajtók Gábor Eger és térsége országgyűlési képviselője. – Nekünk magyaroknak ezer éves államunk van. Azt, hogy nemzetünk nem tűnt el a történelem viharában, azt kiemelkedő honfitársainknak is köszönhetjük. A szabadságharc idején Egerből, Heves vármegyéből sokan szereztek nevet maguknak bátorságukkal. Cserey Ignác az elsők között jelentkezett az önálló magyar honvéd seregbe tapasztalt kapitányként – idézte föl.

A beszédek után Balázsi Zoltán bardoci református lelkész beszélt Cserey Ignác székely származásáról, a szabadságharc alatti hősi tetteiről és az emlékezet fontosságáról.

Péter, a kőszikla…    

„De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” – Mt. 16,18.

Van Gárdonyi Gézának egy mondata, amire jó ha figyelünk: – „A virágot a napfény bontja ki; az emberi lelket a szeretet.”

       Tisztelt hallgatóság! Most jöttünk az egri várból, ahol virágokat, koszorúkat helyeztünk el Gárdonyi sírjánál. Itt e temetőben Cserey Ignác honvéd ezredes sírjára, valamint Lenkey János honvéd tábornok sírjára is virágokat helyezünk. A virágokat tiszteletből és  szeretetből hoztuk. Ha szerettél már úgy nagyon őszintén életedben, akkor tudod, hogy ezzel az érzéssel nem jó csakúgy játszadozni. Amikor legközelebb virágot kapsz valakitől, gondolj erre az idézetre, a szívedet biztosan átjárja ilyenkor a boldogság és az öröm, érzed, hogy közelebb kerülsz valakihez. Ma így emlékezünk!

         A székely embernek különösképpen nem kell bemutatni a sziklát. Balladák, legendák, népdalok, népmesék középpontjában megtalálható. De túl  a szívekhez szóló hagyományokon, a székely ember a valóságban is sokszor látja a sziklát. Ha ekéjét beleakasztja a földbe, helyenként éles csikorgással súrolja a sziklát. Ha tempós lendűlettel húzza a kaszát, helyenként ki kell zökkenjen a ritmusból, mert ott fekszik a kaszát ölő szikla. Ha fadöntés gondjával vagy a kirándulás megnyugtatásával járja az ember a Hargitát, a fenyők gyökere között magtalálja a sziklát. A sziklának sok tulajdonsága ismerős előttünk. Mindenekelőtt: tömör, súlyos, erős, rendíthetetlen. Nem tévedünk, amikor a hasonlatban is nyilatkozunk: erős, mint a szikla, dacos mint a szikla, sziklanyugalma van. A szikla tulajdonságát Jézus is ismerte. Ő is rajongott a természetért, aki beszédeiben megszólaltatta még a vadvirágot is, járt a hegyek, sziklák között. A sziklának évezredekkel dacoló ereje van. A vihar, amely az erdőket, városokat földig tarolja, alig hagy nyomot a sziklán, a kövön. Wass Albert szerint „A víz szalad, a kő marad, / a kő marad…”. Akkor milyért mondta Cézárea Filippi környékén Jézus Péternek, hogy: te kőszikla vagy, és reád építem fel az én anyaszentegyházamat? Vajon hogyan tévedhetett ekkorát? Az ember esendő, múló lény. Mégsem tévedett Jézus, mert bár igaz, hogy erős a szikla, az ember annál mégis erősebb. Erősebb, mert az ember maga a mindig megújúló élet. Erősebb a végtelenből végtelenbe nyúló értelmével, a lelkével, az érzéseivel. Erősebb, mert az embernek van saját akarata, vágya, cselekvése, amíg a kőszikla csak élettelen anyag.

                Mózes, amikor hazát kereső útján isteni sugallatra a Sinai hegyen beszél Istennel, átveszi tőle a tízparancsolatot, amelyet Isten a saját újjaival írt fel a két kőtáblára. De kérdezem: vajon a tízparancsolat megmaradt volna-e több ezer évig, ha csak kőbe vési és nem emberi szívekbe, eleven lelkiismeretekben? Bizonyára nem! A kőtáblák széttöredeztek, porukat is elsodorta a pusztai szél, de mert emberek kapták és emberi felelősséggel mindig továbbadták, ma is megvan, ma is törvény a tízparancsolat.

            Ha szétnézünk gyönyörű hazánkban, csaknem minden vidéken találunk erődítéseket, kő- vagy földvárakat. Talán a világnak még nincs egy ilyen sarka, ahol a védelmi építmények oly gyakran előfordulnának, mint itt. A megmaradás vágya, a veszély kényszere szülte ezeket a várakat, hiszen a népvándorlástól errefelé sokszor becsapott ide a harc hulláma. De kérdezem: vajon megmaradt volna-e a haza, s megmaradhattunk volna-e mi, ha elődeink minden sziklára csak várat építenek, de honszeretetet, élni akarást nem építenek az érző szívekbe? Bizony nem, mert a vár csak akkor védi a népet, ha a nép védi a várat! Bizony, Jézus nem tévedett, de bölcsen cselekedett, amikor nem az anyagra, nem a kősziklára, hanem Péterre, az emberre, az élő sziklára épített.

            Hosszú lenne elsorolni, hogy kik és miben voltak Péterek, a kiemelkedő személyiségek. A hősök mellé fel kell zárkóztatni a föld népét is, s ezért elég, ha ennyit megállapítunk: az egyháznak mindig szüksége volt Péterekre, s a korok mindig is megszülték azokat. Mert ebben a korban is, amikor látni sem lehet az erős anyagok vége-hosszát, amikor a sziklánál erősebb ötvözeteket készítenek, ebben a korban is az egyház, a haza, csak az emberre épülhet. Mert mind lehet a cement, a mész, de ha nincs érző emberi szív, a falak hamar ledölnek.  S a falak időről időre azonban újba öltöznek.

            Így indult el egykoron a távoli Székelyföldről, Erdővidékről, egy kicsiny székely faluból, Bardocról, Cserey Ignác is.  Hívta a hazaszeretet, hogy sziklaszilárdan minden körülmények között helytálljon. Élete sokszor volt komoly veszélyben, de hite, szeretetete soha nem lankadt el. Földi életének utolsó állomása Eger volt. Ma, a távoli hazájából öttagú  küldöttség érkezett, hogy sírjánál a falu szeretetteljes kegyeletét leróják Cserey Ignác honvéd ezredes előtt, hogy a falu lelkipásztora áldását adja poraira. A Hargitáról hoztunk vizet, a Somlyó kútjából. E forrás vize évszázadokon át táplálta és éltette elődeinket. A vízzel, mely mindég körforgásban van a természetben (hol fenn, hol lent), megöntözzük sírját, hogy „elmosson minden gyalázatot”, s áldásként hulljon Cserey Ignác poraira!

            Legyenek hát áldottá ezek a kövek, ezek a sziklák, ezek az emberek, akikre ma emlékezünk (Gárdonyi Géza, Cserey Ignác, Lenkey János), akik fundamentumként önmagukat adták szeretett hazánk szabadságáért és megmaradásáért.

Legyünk hát értük hálásak! Pihenésük legyen csendes, emlékük áldott!

Áldás

Istennek népe:

„Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg tégedet! Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad! Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked!”  Ámen.  (4. Mózes 6,24-26.)