2025. október 6-án a budapesti Tamási Áron Német Nemzetiségi Gimnázium diákjai érkeztek a budakeszi Nagysándor József emlékházba, akiknek rendhagyó történelemórát tartottunk. A németes osztálynak a honvédsereg hadnemeinek és harcászatának bemutatása után főként a német származású tábornokokról és törzstisztekről beszéltünk.
A szabadságharcban magyar oldalon 133 német és osztrák származású főtiszt harcolt (6 tábornok, 11 ezredes, 25 alezredes és 91 őrnagy), ez a teljes állomány hetede volt.
Tábornokok: Aulich Lajos -Feldunai hadsereg II. hadtest parancsnoka, Szemere kormány hadügyminisztere (Görgei utódaként) – kötél által kivégezve, Friedrich Eder, az eszéki vár parancsnoka, megfosztják rangjától, Láhner György, HM hadfelszerelési főfelügyelője, a nagyváradi fegyvergyár irányítója, ő iratta az ágyúkra: Ne bánts a magyart! – kötél által kivégezve, gr. Leiningen Károly, Temesvár mellett a szerbek ellen és a tavaszi hadjáraton tüntette ki magát, kötél által kivégezve, Schweidel József, a schwechati csatában tünt ki, később Pest városparancsnoka, golyó által kivégezve (haditörvényszék kegyelmi előterjesztését Haynau elutasította, Poeltenberg Ernő a Sándor-huszárok, majd a 7. hadtest parancsnoka, a tavaszi hadjáraton, főként Isaszegen és a komáromi csatában tüntett ki magát, kötél által kivégezve.
A tábornokok és további híres főtisztek bemutatása után Budakeszi sváb lakosságának a szabadságharc idején történt életéről meséltünk, hogyan élték meg bekvártélyozást, a forspontot, a házkutatásokat és miért mondták róluk: „A svábok voltak a legjobb magyarok.”
A Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium honlapján a suliújságukban megjelent beszámoló a rendhagyó történelem óráról:
„Frau Adrienne Pártai és Frau Edina Vadai tanárnők kíséretében mi, a 12.A osztálynak azon tanulói, akik német nemzetiségi népismeretből érettségizni szeretnénk, részt vettünk Budakeszin a „Budai 2. Honvéd Zászlóalj” képviselőinek különleges bemutatóján. Az eseményt a Nagy Sándor József Emlékházban tartották, amely nem csupán egy egyszerű emléktábla, hanem egy élő múzeum, amelyet a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület működtet. Borzongató érzés volt tudni, hogy valaha ebben az épületben egy későbbi aradi vértanú, Dessewffy Arisztid huszárezredes is megfordult.
Az előadás témája a német nemzetiségű katonák szerepe volt az 1848–1849-es szabadságharcban. Megtudtuk, hogy a Buda környéki falvak német ajkú lakossága, köztük a budakesziek is, szolidaritást vállaltak a magyar forradalommal, és a saját ügyüknek tekintették azt. Bár a falusi lakosság többnyire egyszerű földművesekből és kézművesekből állt, és elsősorban a háborús események elszenvedői voltak, mindkét hadsereget kénytelenek voltak kiszolgálni és ellátni. Ennek ellenére sokan aktívan támogatták a szabadságharcot, sőt, életüket is kockára tették érte.
Különös élményt jelentett számunkra, hogy korabeli fegyvereket is – kardokat, szablyákat, pisztolyokat és ötkilós puskákat – kézbe vehettünk, és különböző rangú katonai sisakokat is felpróbálhattunk. A nap egyik legizgalmasabb pillanata az volt, amikor egy puska hirtelen eldörrent, – természetesen ezt az előadók előre megtervezték, és nem volt éles töltény a puskában.
A program végén közös fényképet is készítettünk a program szervezőivel, akik a kedvünkért korabeli egyenruhát öltöttek magukra.
Ez a látogatás nemcsak bepillantást engedett az 1848–1849-es szabadságharc történetébe, hanem megmutatta, milyen erős volt akkoriban az összetartás a magyar és a német nemzetiségű lakosság között. Tanulságos és egyben megható élmény volt, amely sokáig emlékezetes marad számunkra.
Köszönjük, kedves Budai 2. Honvéd-Tüzérség!
Zsidi Anna, Kökény Konstatin, Liszkai Lili, Strasszer Szonja, Szöllösi Réka, Kozma Julianna, Pártai Adrienne, T. Vadai Edina