2024 Szelek havának 27. napján zászlóaljunk Felvidék felé vette útját. A cél Bátorkeszi. Közel egy órás út után megérkeztünk a helyszínre. Frissen kaszált rét, lószállítók és készülődő pirotechnika jelezte a leendő csatabemutató helyszínét.
Csapatunk négy tagja ezúttal az osztrák, vagyis az ellenség sorait erősítette.
Szerény létszámú de annál lelkesebb résztvevővel indult a bemutató. A hadmozdulatokat dr. Kedves Gyula történész kihangosítón értelmezte és magyarázta a jelenlévő közönségnek.
Tüzérségi párbaj, lovasrohamok, gyalogsági közelharcok váltakoztak, sok spontán akcióval. Végül természetesen a magyar sereg győzelmével zárult a bemutató.
Ezután mindenki a szálláshelyre igyekezett, ahol ízletes vacsora és nótaest várta jelenlévőket. Vesztergám Miklós tárogatóművész kíséretében katonanóták csendültek fel, de baráti beszélgetések, szakmai megbeszélések, huszáravatás, és élcelődések sem hiányoztak az éjszakába nyúló társasági életből. Vasárnap az ízletes reggeli után Izsára gurult át az autós konvojunk, ahol megemlékezés, és koszorúzás mellé adtuk a katonai hagyományőrző tiszteletet.
Eme rövid rendezvény után Komárom magyar oldali városába vettük utunkat. Villámlátogatást tettünk először a Monostori Erődben, utána az Igmándi erőd falai közt majd visszagurultunk a város szlovákiai oldalára a Komáromi vár-Öregvár belső udvarába.
Vásár, majális, koncertek helyszíne volt, és ennek a programnak voltunk részei mi is a csatabemutatónkkal a komáromi kitörés felelevenítése okán. Felsorakozott minden hagyományőrző egység a vár udvarán majd a napiparancs keretében többek közt zászlóaljunk egyik tagja, Kiss János a Szini Sebő Alajos Felvidéki Érdemérmet vehetette át.
Dobszóval, rendőri felvezetéssel a Klapka térre meneteltünk.
Innen a koszorúzás és díszsortűz után visszavonultunk az Öregvárba.
Szerény ebédünk elfogyasztása után néhányunknak ismét az ellenség oldalát kellett erősítse, így sorgyalog és határvadász egyenruhát öltött öt tagtársunk.
Ismét izgalmas csata elé néztünk, hiszen hagyományőrző bajtársaink fenték ránk a fogukat. A csatát újfent dr. Kedves Gyula történész tolmácsolta a nagyszámú nézőseregnek.
Ágyúdörgés, lovasrohamok és gyalogsági sortűzek, majd közelharcok kápráztatták el a jelenlévőket.
Tanúi lehettek, miként védekezik a gyalogság a lovasok ellen, de annak is, hogy hogyan foglalja el majdnem, egy osztrák egység a magyarok egyik ágyúját.
Puskaropogás, szuronyok csattogása és váltakozó lovassági rohamok közben lassan meggyengült az osztrák oldal és a csatát a magyarok nyerték.
Vass László ezredes parancsnoksága alatt felsorakoztak a résztvevő hagyományőrzők, majd egységenként, tisztelegve elvonultunk a nézők sorfala előtt. A fáradtságos két nap után hazafele vettük az irányt, élményekkel, tanulságokkal, és tapasztalatokkal tele.
Jánosi Attila hő. őrmester
Kapcsolódó beszámolók:
https://felvidek.ma/2024/05/a-25-felvideki-tavaszi-emlekhadjarat-utja-kepeken/
Komáromban látványosan ért véget a 25. Felvidéki Tavaszi Emlékhadjárat