A Budai 2. Honvédzászlóalj Lengyelhonban

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia 2016-ban a lengyel-magyar szolidaritás évében hagyományos nyári hangversenykörútján Kis-Lengyelországba látogatott. A Magyar Örökség díjas 150 tagú székelyruhás gyermekegyüttest zászlóaljunk is elkísérte és az út során hat helyszínen emlékeztünk meg a Lengyelországban elhunyt magyar hősökről, végeztünk díszelgési és menetgyakorlatokat.

Haáz Sándor tanár úr, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapítója, karnagya gondolt egy merészet és az idei nyári lengyelországi hangversenykörútra elhívta a szentegyházi huszárokat és két honvédcsapat hagyományőrzőit, a 2-es budai és a 47-es zalai zászlóaljakból. A turnékörúton ugyanis ezen a nyáron nemcsak a magyar és székely zenekultúra, hanem a két baráti nép katonai hagyományai is bemutatásra kerültek, amelynek a lengyel-magyar szolidaritás éve és a lengyel függetlenségi háborúval szervesen összekapcsolódó első világháború 100-adik évfordulója adta meg az aktualitást.

Az 1914-15-ös limanowai, majd gorlicei áttörésben hősi halált halt magyar katonák előtt tisztelegtünk, akiket lengyel barátaink ugyanúgy hősként tisztelnek és függetlenségi harcuk lehetőségének megteremtéséért hálásak és soha nem felejtenek a magyaroknak. Ez a népeink úton-útfélen érezhető barátsága minden eseményünkön kézzelfogható volt, mind a Gyermekfilharmónia koncertjein, mind a katonai hagyományőrzők megjelenésénél a lengyel emberek örömmel sugárzó arccal tapsoltak.

Utunk másik fontos helyszíne Tarnó volt, ahol Bem József tábornok szarkofágja előtt tisztelegtünk, koszorúztunk, a szabadságharc hagyományát őrizvén, felemelő érzés volt eljutni sírhelyéhez.

Az útra nagy lelkesedéssel készültünk, megtanultuk a nem ismert erdélyi huszárdalokat, a kisbuszunkat feldíszítettük 48-as és 1. vh-s csatajelenetekkel, beszereztük a koszorúkat, a magyar mellett lengyel nemzeti színű szalagra írtuk lengyelül a jól ismert “Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki” jelmondatot. Az Óbudai Önkormányzat támogatásának köszönhetően elkészült két új egyenruhánk, így a csapat felkészülten indult a várva-várt útra.

ÓSZANDEC

Augusztus 13-án megindult a három filis busz Lengyelhon felé. Az első állomás Szczawnica volt, ahol a helyi iskolában tornateremben volt a szállás. Ide érkeztünk mi is a szentegyházi huszárok és a zalai honvédek társaságában. Kipakolás után azonnal indultunk Ószandecbe, ahol dobszóra, díszmenetben vonultunk be a kolostor udvarára, ahol a Fili csodálatos hangversenyt tartott. A közönség lelkesen tapsolt, a lengyel daloknak hatalmas sikere volt. A koncert után csoportképet készítettünk a hatalmas székelykapu alatt.

SZCZAWNICA

Másnap Szczavnica folyóján, a híres Dunajecen tutajozott a Fili és a huszárok. Tucatjával ültünk az öt kis keskeny csónakból összekötözött tutajokba és az alacsony vízállású, szeszélyes Dunajecen hosszú botok segítségével evezték le a hajókat a gorálok. A tutajokon a katonák és a filisek gyermekek vegyesen szálltak fel, természetesen végigdaloltuk a hangulatos és gyönyörű túrát.

Ebéd után a lengyel hagyományőrzőkkel együtt felvonultunk a városon keresztül a rendezvény színhelyére. Útközben Szalay és Eszterházy szobránál koszorúztunk, a honvédek díszlövéseket adtak le. Este a szabadtéri színpadon lépett fel a Fili, rengeteg néző előtt hatalmas sikerrel. Sajnos a koncert közepén leszakadt az ég és elmosta a hangverseny végét, a zenekarnak menekülnie kellett a sátortető alá. Az esti fesztiválon rengetegen jöttek érdeklődni hozzánk, kik vagyunk, honnan jöttünk – ahogy meghallották, hogy magyarok vagyunk, megkezdődött a barátkozás, megszemlélték a fegyvereket és a közös fotózás szinte kötelező volt…

TARNÓ

A harmadik nap hosszabb úttal indult Tarnóig, érkezés egy hatalmas tornacsarnokhoz, ahol a teljes Filinek és az összes hagyományőrzőnek is bőven jutott hely. Az érkezés csúszása miatt a honvédcsapatok és két huszár képviselte délben a Filit a Tarnó központjában, az örökmécsesnél megtartott katonai felvonuláson és koszorúzáson. A Lengyel Hadsereg Napja alkalmából megrendezett ünnepségre várták a magyar hagyományőrzőket is, a menet akkor indult el, amikor rohamtempóban megérkeztünk és beálltunk a hosszú menetbe. Elsősorban az 1. világháborús hagyományőrzők vettek részt a koszorúzáson, de a régebbi korok képviselőit is megcsodálhattuk. Az esemény végén díszmenetben fővetéssel tisztelegtünk az örökmécses előtt, amelyet meg is tapsoltak a lengyel hagyományőrzők. Az ünnepség után beinvitáltak minket a tarnói múzeumba, ahol gazdag kiállítást láthattunk szabadságharcunkról, Bem tábornok vonatkozásában.

Délután a Fili sétára indult, Bem apó, az 1848/49-es szabadságharc hős tábornokának síremlékéhez vonultunk, szarkofágja egy gyönyörű parkban, hattyúknak otthont adó tavacska közepén, hat vaskos kőoszlopon nyugszik a magasban. A Fili a huszárok és a honvédek díszsorfala mellett megkoszorúzta a magyar nyelvű emléktáblát, majd körbemeneteltük a tavat és megérkeztünk a szökőkúthoz, mely mellett már várt a Filit a szabadtéri színpad. A hangverseny csodálatosan szólt, az ülőhelyek pillanatok alatt elfogytak és egyre több sétáló állt meg hallgatni a székely gyermekeket. A koncert második részében felcsendültek a lengyel dalok, a nézők együtt dúdolták a Filivel az énekeket. Csodálatos délután volt, aki arra járt, sosem felejti el! A hangverseny után a Fili sétára indult a belvárosba, megkoszorúzták a délelőtti ünnepség helyszínén az örökmécsest, majd érkeztek a buszok és visszautaztunk a tornacsarnokba.

LUZNA

A délelőtt csendesen telt, a szokásos bepakolás a buszokba. Délben megindultunk Luznára, a katonai emlékhelyre. A Pustki hegy oldalában lévő temető a legnagyobb katonai temető és emlékhely, melyet az 1915. évi gorlicei áttörés során elesett magyar katonák tiszteletére emeltek. Ünnepélyes megemlékezésünkön megkoszorúztuk az emlékművet, a magyar sírokra szalagokat tettünk, a hagyományőrző díszegység sortüzeket adott le. A koszorúzáson részt vett Körmendy Adrienne főkonzul, Nedeczky Sándor konzul és a luznai polgármester is. A megemlékezés után egy luznai parkban várták a filis gyermekeket kézműves foglalkozásokra. Megtekinthettük az első világháborús kiállítást és megkóstolhattuk az ebédre főzött helyi specialitást, a Fili szabadtéri hangversennyel kedveskedett a helyieknek. A parkban mi is bemutatót tartottunk, az 1. vh-s lengyel hagyományőrző katona és székely barátaink utána kipróbálhatták az Augustin puskákat. A búcsúzkodás után a buszok megindultak Krakkó felé.

KRAKKÓ

Reggeli után elindultunk Krakkó főterére, ahol a Magyar Napok keretében kulturális bemutatkozó, kézművesvásár, borkóstolók várták az érdeklődőket. A hagyományőrző díszegységünk keresztül-kasul végigmenetelt a főtéren, nagy sikerünk volt a járókelők körében. A Fili a szabadtéri színpadon lépett fel, a nézőtéren az összes hely egy pillanat alatt elfogyott. A lengyel dalok éneklése itt is hatalmas siker volt, de sajnos “megjött a fekete felhő” és egy hatalmas felhőszakadás a végére elmosta a nézőket… De sebaj, a színpadon rögtönzött táncház alakult ki, a zalai honvédek bemutatták toborzótáncukat, hatalmas hangulat kerekedett! A délutáni városi sétát az esti hangverseny zárta a Jezsuita templomban.

LIMANOWA

A krakkói szálláshelyen a reggelit pakolás követte, ezen a napon hosszú utazás várt a Filire: Szepesbéla érintésével Miskolcig vezetett az út. A mi csapatunk jóval előbb kelt, már korán reggel elindultak Limanowába, hogy felkeressék a katonai temetőt. Itt található Muhr Othmár ezredes sírja, aki hősi halált halt, amikor huszárjai élén vezette az 1914. novemberi limanowai áttörést az oroszok ellen, amely az 1. világháború egyik legnagyobb magyar hőstette volt.
Honvédeinket elkísérte a Szentegyházi Gyermekfilharmónia képviseletében két filis lány és Benedek Szilárd tárogatós, Nedeczky Sándor konzullal közösen ők koszorúzták meg a lengyel-magyar barátság egyik jelképeként is ismert emlékhelyet. Az ünnepség után kötetlen beszélgetés kerekedett a limanowai polgármesterrel, a lengyel hagyományőrzőkkel, majd ők is díszlövéseket adhattak le puskáinkból.