Zászlóaljunk 6 fővel vett részt a VIII. Bálványosi Huszárakadémián január 19-20-án. Idén is a bálványosi Vár Panzió látta vendégül otthonos kényelmével a nyolcadik Huszárakadémia keretében Erdély és az összmagyarság katonai hagyományőrzőit.

2019 fergeteg havának 18. napján hajnalban alig mozog lélek Budakeszin. Öt óra előtt pár perccel fénypászta világít végig az utcán. Aztán még egy. Autók érkeznek és a korai idő sugallatára még halk szavú katonák szállnak ki azokból. Van, ki gyalog érkezik. Mindenki pontos. Az indulás sem csúszik evégett. Suhan a kisbusz az autópályán, van ki bóbiskol, van ki beszélget. Előkerül a pálinkás üveg is illendő szóval kínáljuk egymást. Mértékkel. Az erdélyi határátkelőnél a határrendész tekintete egy pillanatra megakad a hagyományőrző honvédek csapattrikóján díszelgő címeren és az azt koszorúzó szövegen: „Budai 2-ik honvéd zászlóalj”. Ez már majdnem egyenruha… mondták ugyanitt pár hónappal ezelőtt. Az átkelés simán, pár perc alatt megtörténik. Hosszú órákig autózunk, megállás csak néha, ha a szükség úgy diktálja.

Kora este érkezünk Bálványosra. Furcsa leírnom ezt így hiszen nekem mindig Csiszárfürdő volt. Okkal, hiszen Csiszár Dénes nevű szeszfőzdés tulajdona volt egykoron… A szállás kulturált, a hó nagy, az ételek finomak, a melegvíz langyos. Sorban érkeznek a vendégek a valaha volt Magyarország minden tájáról. Másnap a megnyitón és a csapat fényképezésen 153 huszár és honvéd sorakozik fel. „Erőt, tisztességet” csattan a több mint másfélszáz torokból, majd kezdetét veszik az előadások. Dr. Csikány Tamás ezredes nyitja a sort. 1848-49 során véghezvitt taktikákról, vezetőkről, és arról, hogy milyen a jó hadvezér, nagyon magas szakmai tudást rejtő, és gyakorta humorral fűszerezett előadást tart. Ezt követik sorban és változatos témákat érintve a konferenciák. Lovakról, lóválasztásról, fegyverekről, és azok használatáról, egyenruhákról, és díszőrségi-koszorúzási szabályokról, alaki gyakorlatokról. Számomra ínyenc volt a Székely Hadosztály története. Gyalogos, tüzér és huszár egyformán pallérozhatta tudását az előadásokból.

Vizsgázhattak a székelyföldi bajtársak is, hogy számot adjanak a szabadságharchoz kapcsolódó tudásukról és bizonyítsák, méltóak a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagságára. Vasárnap délelőtt az altorjai templomban szentmisét celebrált a szentegyházi huszárok kötelékét erősítő katolikus pap. Ezután dr. Vass László hagyományőrző ezredes felvezetésével díszmenet vonult a templomból a közeli térre, ahol ünnepélyes keretek között előléptetéseket, kinevezéseket, és dicsérő okleveleket adott át dr. Kádár László h.ő. alezredes. A tisztelet és a megemlékezés koszorúját minden jelenlévő alakulat méltóképpen helyezte az Erdélyben egyetlenként számon tartott huszár lovasszobor talapzatára. Kattogtak az újságírók fényképező gépei, a szervezőkkel interjúk készültek. A bálványosi előadássorozat utolsó tétele a katonai tiszteletadás mikéntjéről szólt. Zárótétel stílusosan, hiszen minden katonai rendezvénynek a koszorúzás az utolsó mozzanata. Sokan szedelőzködni kezdtek ezután. Néhányan csak a közelbe, de volt aki Dortmundba utazott.

Talán részletezni kéne az előadókat, a résztvevőket, vagy éppen az elhangzó tematikát, időrendi sorrendben. Talán ki kell emelni a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség fontosságát, és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület szerepét a rendezvény lebonyolításában. Ecsetelni kéne Daragus Attila h.ő. huszárkapitány nagyszerű, viszont szerényen háttérbe húzódó vendéglátását, hiszen az ő tulajdona a rendezvény helyszíne. Én mégis azt látom a legfontosabbnak, hogy mindenki úgy érezte ott kell lennie. Képviseltetni kell magát, ha még csak egy szál katonával is. Kapcsolatok, barátságok, bajtársiasság, jó beszélgetések, tapasztalatok cseréje, tudásunk gyarapítása. Összetartozás! Ez a legfontosabb! Köszönet a szervezőknek, tisztelet az előadóknak, hála a résztvevőknek! Tiszte-legj! „Erőt, tisztességet”

Jánosi Attila h.ő. őrvezető, zászlós.