A szentegyházi Őszi Hadjárat másnapján minden alkalommal ellátogatunk Nyergestetőre is, tisztelgünk a Hős Honvédek emléke előtt és elhelyezzük az emlékműnél az emlékezés koszorúját.
A nyergestetői emlékműhöz már sötétedéskor értünk, idén a pandémia miatt csak maroknyi csapattal koszorúztunk.
A koszorúzás után a Nyergestető Történelmi Kávéház vezetője, Borbély András barátunk várt minket vacsorával, a borozgatás közben mesélt nekünk az 1849. augusztus 1-i ütközet részleteiről. Nem maradhatott el a közös fotózás, hiszen velünk volt Kertai Zalán festőművész barátunk, aki a tavaly Andrásnak átadott, Gábor Áron portréját ábrázoló festmény készítője, így nagy örömmel nyugtázta, hogy a portré a legjobb helyre került.
Búcsúzás után teljes sötétségben mentünk fel a kopjafás emlékhelyre, csodálatos volt a rengeteg csillag alatt (fényszennyeződés nem lévén többszörösének tűnik, mint környékünkön) megvilágítani a honvédekre emlékező kopjafákat.
Csapatunk másnap megmászta a Madarasi Hargita csúcsot, a Székelyek Szent Hegyét (Székelyföld legmagasabb pontja 1801 méterével) – és átéreztük a dalt:
“Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.”
Hazafelé menet a Székelyudvarhely fölötti dombon található Ugron kápolnához is ellátogattunk. Az Ugron család, a székely történelem egyik meghatározó családjának kápolnájáig vezető, Székely Kálváriának is nevezett keresztúton a tizennégy, kétméteres szikladarabokból faragott stációkon Krisztus szenvedései mellett egyúttal a székely nép történelmének sarokpontjait is bemutatja.
A Tatárjárástól, Mohácson, Trianon keresztül jutunk el a XIV. stációig, ahol a “Sírban” a 2004. december 5-i népszavazással van társítva – kőbe vésve…
