A szentegyházi őszi hadjáratok másnapján minden évben ellátogatunk Nyergestetőre és tisztelgünk a Honvéd Hősök előtt, akik 1849 augusztusában utolsó leheletükig védték a hegyszorost.
Sajnos csapatunk felének az oklándi ünnepség után hazafelé kellett indulnia, így kora este hatan érkeztünk az emlékhelyhez. Az emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat és elénekeltük a székely himnuszt. A megemlékezés után a Történelmi Kávéház kertjében alapkőletétel gyanánt koszorút helyeztünk el a tervezett emlékhely alapjainál.
A Nyergestetői Történelmi Kávéház vezetője, Borbély András barátunk idén is szeretettel várta csapatunkat és hatalmas meglepetésként találkozhattunk vitéz Bartha Mihály bácsival is. Az Úz-völgyi II. világháborús harcok túlélőjétől első kézből hallgathattuk meg az ott történteket. Hatalmas megtiszteltetés volt számunkra Misi bácsival beszélgetni, aki 96 évével is friss és tettre kész. Jó egészséget, erőt, tisztességet kívánunk Misi Bátyánk!
Vacsorára a régóta várt étek került az asztalunkra: csülkös körömpörkölt Nyergestető módra (nem áruljuk el a receptet, mindenkinek a helyszínen kell kipróbálnia!) A felejthetetlen ízek után már a jövő évi Úz-völgyi terepjárós utat terveztük Andrással, közben a kis ajándék ólomkatonáinkat (muszka tüzérség és Bem apó két honvéddel) már be is rendezte a gazdag 48-as kiállításába.
Jövőre már csak a Gábor Áron ágyúmásolat hiányzik nagyon a Történelmi Kávéház gyűjteményéből, kérünk minden kedves magyar barátunkat, segítsen Andráséknak egy kis támogatással, hogy valóra váljon az álom! Aki Nyergestető felé jár, annak jó szívvel ajánljuk, hogy foglaljon szállást a Történelmi Kávéház emeletén!
Hétfő reggel megindultunk hazafelé útközben a fogarasi várba szerettünk volna betérni, de jó román szokás szerint zárva volt.
Már évek óta terveztük a transzfogarasi út megmászását, most ideális volt a történet: az út még nyitva volt (csak 3-4 hónapig lehet átmenni rajta), lenn csodás napos idő, 1600 méter körüli hóhatár, fenn a Bilea-tó ködben és 15 centis hóban volt megközelíthető. A festői környezetű út a Fogarasi-havasokban épült fel a 70-es években és a világ egyik legjobb és leghíresebb autóútjaként tartják számon.
A katonabusz lazán bírta a 2042 méteres magasságba felcsavarodó, lenyűgöző kanyarokkal teli szerpentin utat. A csúcson hógolyóztunk egy nagyot, majd egy kis kukoricázás és sült disznófül evés következett.
Lefelé menet gyorsított videó is készült:
A visszafelé úton már ismét napsütésben fogyasztottuk el ebédünket, a nyergestetői csülkös körömpörkölt dermedten is mennyei volt a friss, ropogós pityókás kenyérre kenve.
