A Pátyi Pincenapok keretében került sor a Pátyi Csata elnevezésű hadijátékra, amelyben a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóalj az 1849. évi tavaszi hadjárat budavári ostromára érkező honvédsereget jelenítette meg. A fiktív történet szerint Budavár körbekerítése közben Pátyon egy császári utóvédre találnak, amelyet szétverve érkeznek be Budakeszire, ahol Nagysándor József tábornok főhadiszállása volt az ostrom előtt.
Pátyon a csatabemutató előtt nagy volt a készülődés a Nagyréten, amely az előző napon átadott csodálatos Hagyományok Háza mögötti nagy füves területet jelenti a pátyi pincesor dombja alatt – sokan úgy jellemezték, hogy ennél ideálisabb csatateret elképzelni sem lehet. Érkeztek a ló- és az ágyúszállító utánfutók, a pirotechnikusok beásták a robbantási effekteket, felépült a császári sátortábor, a honvéd és császári gyalogság már készülődött.
A honvéd egység dobpergetve felvonult a pátyi pincedombra a nagyszínpadhoz, ahol egy rövid toborzóval csalogatta le a nézőket a közeli csatatérre. Jánosi Attila korhű kardos verbunkot mutatott be, vonós zenekar kíséretében. A toborzás után a honvédsereg lemenetelt a csatatérre, a nézők sűrű oszlopban követték a csapatot. Időközben a császári táborban kiképzés történt, a gyalogság gyakorolt, nem számítva a honvédek közeledésére. A 48-as csatabemutatókon a Napóleon-kori magyar sorozású császári sorgyalogezredek hagyományőrzői alakítják az ellenséget, persze minimális különbség van az egyenruházatban a későbbi német mintájú ezredekhez képest, de az összképen ez alig vehető észre.
A csatatérre beérkező honvéd és tüzér csapatok felálltak a nézőkkel szemben, mellettük a császári egységek és a tüzérek, mögöttük a huszár és vértes lovasság és várták a díszvendégeket a megnyitóra. Székely László, Páty polgármestere házigazdaként üdvözölte a nézőket és átadta a szót Menczer Tamásnak, a térség országgyűlési képviselőjének, aki köszöntő beszédében a hagyományőrzés fontosságáról szólt: “Az a nemzet, amely nem ismeri és nem tiszteli a múltját, nem lehet sikeres a jelenben és a jövőben sem!”.
A köszöntő után a csapatok a felállítási helyeikre vonultak vissza, a császáriak a táborukba, a honvédek az erdőbe. Dr. Pelyach István történész vette át a szót és konferálta végig a csata történéseit. A szakavatott 48-as történész mesélt a korhű harcászati mozgásokról, az egyenruhákról, az elöltötlős fegyverekről, így a nézők teljesen átláthatták az összecsapások részleteit és bepillantást nyertek a vonalharcászat rejtelmeibe is.
A honvédsereg az erdőből kiérkezve észrevette a császári tábort és felderítőket küldött ki. A csatárok megközelítetták a császáriakat, lövések dördültek, a császári őrség viszonozta a tüzet, majd kiküldték a vértes lovasokat, akik rátámadtak a honvédekre. Időközben a huszárok is beérkeztek, akik felszabadították a honvéd előőrsöt és a vértesekkel összecsaptak, sőt a császrái gyaogságot is visszakergették a tábor elé.
A felderítők a beérkező fősereg parancsnokának jelentettek, aki a tüzérséget előreküldve tüzet vezényelt. Az elöltöltős háromfontos ágyúk két oldalon álltak fel, az egyiket a hagyományos honvéd tüzérség, a másikat a nyargaló tüzérség kezelte. A hangos lövéseket a túloldalon még hangosabb robbanások követték, a távirányítású robbanás effektek igen látványos csataérzetet nyújtottak. A tüzérségi párbaj a nézőtéren nagy ovációt csalt ki.
A tüzérség előkészítése után a lovasság csapott össze, a huszárok és császári vértesek vágtában csaptak egymásnak, párharcok alakultak ki, amelyek az egykori párbajokat is megmintázták.
A lovasság visszaérkezése után megindult a gyalogság és bemutatta a vonalharcászat jellemzőit, a különböző húzódásokat, fordulásokat, majd egymással szembe felállva elkezdődtek a sortüzek, amelyek az elöltöltős kovás és kapszlis zárszerkezetekkel füstös és hangos látványt nyújtottak. A sortüzek hatását pár összerogyó, elfekvő honvéd és sorgyalogos jelképezte.
A sortüzek után felkerültek a szuronyok és megindult a szuronyroham, a gyalogság egymásnak rontott. A visszavonulás után rendeződtek a csapatok, a “sebesültek” visszaálltak, a tüzérség közben ismét ágyúlövéseket adott le. A tüzérségi tűz után a gyalogság ismét elindult, akkor a lovassági támadás ellen kellett védekezni. A rájuk rontó lovasok ellen a gyalogsági négyszöget alkalmazták, ahol minden irányban a szuronyos puskákkal védekeznek, a zászlós, dobos, parancsnok középen helyezkedik el.
A végső összecsapáshoz a honvéd gyalogság két részre vállva megkerülő hadművellettel bekerítette a tábort, megrohamozta a császári tüzérséget, közelharc alakult ki, a honvéd tüzérek is rohamoztak, egészen a megadásig folyt a küzdelem. A császáriak a végén lefordították a puskákat és megadták magukat. A honvédek zászlólengetéssel, hurrá kiáltásokkal ünnepelték a győzelmet.
A csata után a csapatok oszlopba felállva díszmenetben végigvonultak a nézők előtt, majd felsorakozva puskával tisztelegtek a lelkes vendégek előtt. A 48-as hagyományőrzőket az íjász hagyományőrzők gulyáslevesével vendégelték meg, ezúton is köszönjük a Bajtársaknak és Páty Önkormányzatának a jótartást!
Résztvevő csapatok:
Lovasság: huszárok: 2 fő és császári vértes lovasság: 2 fő (Petzelt József Hagyományőrző Egyesület, Szentendre)
Honvéd gyalogság: 17 fő, Budai 2. Honvédzászlóalj (Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület)
Honvéd tüzérség: 2 háromfontos ágyú, 1-ső Hatfontos Gyalogüteg (Budakeszi) 4 fő+ Nyargaló Honvéd Tüzérek (Szentendre)
Császári sorgyalogság: IR 32 (6 fő) + IR 34 (3 fő) + IR 52 (3 fő) +IR 61 (4 fő)
Császári tüzérség: 2 háromfontos ágyú:Váci Ifi Császári Tüzérség és Veresegyházi Tüzérség
Pirotechnika: Market-Lines Kft., Farkas Tibor
Média:
A Pátyi csatát a magyar honvédek nyerték (Hírkapszula)
Fotók:
Köszönjük a Miniszterelnökség, a Bethlen Alapkezelő Zrt. és Páty Önkormányzatának támogatását!
