A hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljból hárman indultunk el Székelyföldre, hogy a pünkösdi zarándoklaton részt vegyünk egyenruhában, zászlónkkal a Csíksomlyói Nyeregben és a Madarasi Hargitán a szentmiséken. Nem maradhatott ki a programból a Szentegyházi Gyermekfilharmónia két csodálatos hangversenye, Gyimesbükkön az ezeréves határ, Déva vára, Segesvár, a Szent Anna tó, majd Torockó a Székelykő megmászásával sem.

Június 7-én útnak indult kis csapatunk délen Szentegyháza irányába. Első állomásunk Déva volt, ahol megmásztuk magos Déva várát, honvédhoz méltóan nem ám a kényelmes panoráma lifttel, hanem megrohamoztuk a meredeken lépcsőn a fellegvárat.

Következő állomásunk Segesvár volt, az egykori gyönyörű szász város erődítményét is megtekintettük. A fedett lépcsősor és az óratorony minden látogatáskor élmény. Kora este megérkeztünk Szentegyházasfaluba, a Szentegyházi Germekfilharmónia főhadiszállására, a Múzeum Szállóba, ahol már várt minket Haáz Sándor tanár úr és Szabó Enikő tanárnő. A Filihez érkezni mindig csodálatos élmény, a hangversenyek, a vendégfogadás, a nótaestek és közös élmények igazi lelki feltöltődés. A Gyermekfilharmónia egyik legújabb kezdeményezése egy “Fili Füvészkert” létrehozása volt, ahol a filis gyermekek ültethetnek fákat, cserjéket és ők maguk ápolják a növényeket. Természetesen zászlóaljunk is csatlakozott a kezdeményezéshez és magunkkal hoztunk az autóba betekerve egy tölgyfát (Budakeszire jellemző, tájékunkat képviselő növény), amelyet még az este elültettünk az épülő botanikus kertbe.

A vacsora utáni beszélgetést egy rövid nótaest követte, hiszen a másnapi zarándokútra sokan hajnalban gyalog indultak, de autóval is korán szüksége útra térni.

Csíksomlyó felé a Csíktaplócai Templom irányából indultunk, a lezárt területre érdekes módon egyenruhánkat látva beengedték autónkat. A kegytemplom megtekintése után a Salvator-kápolnához vezető meredek utat választottuk. Útközben találkoztunk a budakeszi Prohászka Gimnázium 11. A osztályával, Bilik János tanár úr vezetésével, így lányommal megölelhettük egymást.

A Nyeregbe érkezve több ismerőssel, hagyományőrző csapatokkal is találkoztunk, örömmel üdvözöltük egymást. Ismerve az Ugron család állandó helyét, meglátogattuk obsitos tábornok urunkat, akivel számos őszi hadjáratot végigharczoltunk és a zászlóaljunk tiszteletbeli tagjává is választottuk.

A szentmise minden évben csodálatos lelki feltöltődés és egyben a magyarság székelyföldi megmaradásának jelképe is. Csodálatos látvány és érzés, ahogyan többszázezer magyar ember szíve egyszerre dobban. Egyenruhában és Máriás 48-as honvédzászlónk kíséretében az érzés leírhatatlan volt.

A szentmise után is sok barátunkkal találkoztunk, a kegytemplom közelében ismerős tárogatószót hallottunk, megismertük Vesztergám Miklós barátunk játékát, így el is énekeltük kíséretével a “Százados úr sejehaj”-t. Kora este érkeztünk haza a Múzeum Szállóhoz és már ki is tettük a csákókat a művelődési ház nagytermében, mert fél órával a Fili koncert előtt már alig szokott hely lenni. Pünkösdkor szombaton és vasárnap is ünnepi hangversenyt ad a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, de így sem lehet már az ajtón bejutni, annyi zarándokcsoport érkezik megtekinteni Székelyföld kis csodáit.

A Fili koncertje után hajnalig tartott a várva várt nótaest, ahol rengeteg dalt ismertünk meg. Természetesen a hagyományőrzők kedvéért számos katonadal is felcsengett, így mi is jobban “szóhoz jutottunk”.

Vasárnap délelőtt megindultunk a Madarasi Hargitára, a székelyek szent hegyére, amely 1806 méteren fekszik és csodálatos panoráma nyílik 100 km-es körzetben szép időben. A Hargitára is természetesen egyenruhában, kardot kötve mentünk, méltó zászlókíséretet adva.

A csúcson is rengeteg baráttal találkoztunk. A szentmisén zászlónk mellett, a 2014-ben állított kopjafánk tövénél díszőrséget adtunk.

M1 Híradó 23:22-től

A szentmise után huszár barátaink fuszulyka pörköltjét ízlelhettük meg. Ők lóháton járták ki a csúcsot, amely kb. 900 méteres szintkülönbséget jelent a városból!

A szentegyházi huszárok felérkezése a Madarasi Hargita csúcsára

Vasárnap este is természetesen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia hangversenye volt a program, csodálatos élmény volt újra látni őket. A Filitől kaptunk a csapatunk minden tagja számára törpe dalos könyvet, amely a katonadalokat tartalmazza, az őszi hadjáratig megtanuljuk mindet! A koncert után hajnalig tartott a nótaest, egy jóhangú nyugdíjas zarándokcsoport részvételével kiváló hangulat alakult ki.

Hétfőn megindultunk Keletre, a csodálatos Gyimesekbe, amíg csak a történelmi Magyarország tartott: a legkeletibb vasúti őrházhoz Gyimesbükkre.

A lepusztult őrházat anno a Budakeszi Kultúra Alapítvány fedezte fel és újította fel, ott voltunk a megnyitásánál, az első székely gyors beérkezésénél és azóta is többször ellátogattunk oda, de minden alkalommal hatalmas élmény a Rákóczi várromot megmászva végigtekinteni az ezeréves határ vonalán.

A vár után a kontumáci kápolnát és a magyar hősi emlékhelyet tekintettük meg, majd megkerestük a keresztúton Budakeszi keresztjét is.

Gyimesközéplokon megtekintettük a csángó skanzent, majd irányunkat a Szent Anna tó felé vettük.

A csodálatos Szent Anna tónál helyzet volt: több erdész telefonon egyeztette, merre járnak a medvék, mert a közelben eltűnt két bocs és ilyenkor igencsak veszélyesek a macik. Bár tudtuk, hogy a “medve nem játék”, de azért honvéd létünkre tettünk egy izgalmas sétát a tó körül, szerencsére a macik nem találkoztak velünk, így nem volt veszélyben a populációjuk…

Kedden véget ért a szép hosszú hétvége, megindultunk hazafelé. Útközben Torockónak vettük az irányt, hogy megmásszuk az 1130 méteres Székelykövet.

A csodálatos, festői hegycsúcsra feljutni kisebb kihívást jelent, de mászásért a kilátás kápótolja az embert, főként ha a hegycsúcson egy magányos ménes várja.

Írta: Berlinger Gábor hő. százados

FOTÓTÁR

Kapcsolódó beszámolók:

Pünkösd a Filinél – Szentegyházi Gyermekfilharmónia