Székelyföldi tiszteletadásaink

A szentegyházi Őszi Hadjárat másnapján idén is elindultunk a székelyföldi 48-as emlékhelyekre tiszteletet adni a Hősök nagysága előtt. Első állomásunk Nyergestetőn a Honvéd Emlékmű volt.

Nyergestető

A csíki medence sűrű ködbe burkolózott, de ahogy felkapaszkodtunk Csíkkozmás után a 878 méter magas hágóra, a tetőn már sütött a nap, bár még deres volt a fű az emlékmű körül. Gyorsan készítettünk egy csapatképet új köpenyeinkben (amelyeket hideg időben még is tudtunk tesztelni, idén még a hadjáratos szekerezésen sem volt szükség rájuk).

A fotózások után felálltunk menetoszlopba bajtársainkkal, a hódmezővásárhelyi és kézdiszéki huszárokkal, a málnásfürdői honvédek két parancsnokával és a 15-ös székely határőrökkel. Az emlékműhöz dobpergéssel vonultunk fel, felálltunk körbe és megtartottuk megemlékezésünket. A himnusz után Jánosi Panni elszavalta Petőfi Sándor: Székelyek c. költeményét, majd a koszorúzások következtek.

Az ünnepség végén a székely himnusz eléneklése után vonultunk be a Történelmi Kávéház udvarára, ahol várt már ránk Borbély András barátunk. András hatalmas munkával nemcsak egy csodálatos kiállítást is nyitott a kávéházban, de tetteivel, előadásaival a magyarság megmaradásának és a 48-as hagyományaink megőrzésének egyik élharcosa.

Örömmel adtuk át számára Kertai Zalán festőművész Gábor Áronról festett portréját, amely ezentúl megtekinthető a kávéház falán. Andrástól csapatunk pedig a nyergestetői kopjafákról kapott egy nagyon érdekes könyvet, mindenkinek ajánljuk! A koccintásokat követően András mesélt a nyergestetői ütközetről, fiatal honvédjeink is feszült figyelemmel követték. Legtöbben Kányádi Sándor verséből ismerik a “Székelyföldi Thermopülát” (a székely gyermekek már egész kis korukban kívülről fújják), az előadás viszont harcászati, számszaki adatok alapján mutatta be az összecsapást. Köszönjük András, erőt, tisztességet!

Bereck

Még sokáig beszélgettünk volna Nyergestetőn, de indulnunk kellett tovább, mert ígéretünk szerint Berecken a szentmise végére, amikor kinyílik a templom kapuja, már Gábor Áron szobra előtt kellett felsorakozva állnunk. A Gábor Áron Múzeumnál gyors felszerelés, majd dobszóra meneteltünk a templom mellett lévő terecskére, ahol az ígért időpontra fel tudtunk sorakozni. A himnuszok eléneklése után Jánosi Panni szavalt, majd a helyiek után csapatonként megkoszorúztuk az emlékművet.

Az ünnepség után átvonultunk a Gábor Áron Emlékházba, ahol érdekes előadást hallgattunk meg az ágyúöntő mester életéről és megtekintettük a tablókat, szobrokat. A berecki tanulmányok után Kézdivásárhelyre utaztunk át, ahol ebédet kaptunk. A régi kaszárnya épületét a szabadságharc székelyföldi eseményeit bemutató igen érdekes képregényes rajzok díszítették, természetesen kihagyhatatlan volt előtte felsorakozni.

Bardoc

Tavaly felemelő, csodálatos ünnepség keretében avattuk fel Bardocon, a református templom kertjében Cserey Ignác ezredes, a Budai 2. Honvédzászlóalj első parancsnokának kopjafáját. Zászlóaljunk történetének kutatása közben felmerült, hogy keressük fel első parancsnokunk szülőfaluját és emlékhelyet hozzunk létre tiszteletére. Felvettük a kapcsolatot a bardoci elöljárókkal és példamutató együttműködéssel felállítottuk, lelepleztük az emlékező kopjafát, amelyet Balázsi Zoltán lelkipásztor felszentelt. Nagyon megszerettük Bardocot, idén is nagy várakozással érkeztünk a parókiához, ahol már várt minket a református gyülekezet. A parókia kertjében felállítottuk a menetoszlopot és dobpergéssel vonultunk át a templom kertjében magasodó kopjafához. A himnusz eléneklése után Kolumbán Sándor alpolgármester köszöntőjét rövid istentisztelet részesei lehettünk, majd Jánosi Panni és Balázsi Dorka-Olga gyönyörű szavalatait hallgattuk meg. Ezután Kolumbán Sanyi látássérült barátunk csodálatos gitár-előadása következett. Ilyenkor nehéz katonának lenni, hogy az ember visszatartsa a könnyeit…

Az ünnepség után visszavonultunk a parókia kertjében, ahol a kedves bardociak megvendégelték a hagyományőrzőket és nagyon kellemes hangulatú beszélgetés vette kezdetét. Csapatunkból többen tagjai a budakeszi református közösségnek, már tervezték a kapcsolatfelvételt, annyira megkedvelték a helyi közösséget. Balázsi Zoltán lelkipásztor egy nagyon tanulságos könyvből olvasott fel részleteket, a mai kor generációs problémáiról bontakozott ki érdekes beszélgetés. Lelkileg feltöltődve, igaz barátokra lelve hagytuk el a falut, de jövőre újra érkezünk!

Hétfőn hazafelé vettük az irányt. Útközben a Székelyudvarhely fölött magasodó dombon megtekintettük a Ugron kápolnát és a Mál-tetőre vezető keresztúton a domborműveket, ahol a hagyományos 14 stációhoz a székely történelem sorsdöntő eseményeit kapcsolták, a tizennegyedik szíven ütötte a csapatot (XIV: Sírban – 2004. népszavazás…)

A VII. stáció: Vigasztalás – 1849 (jobb oldalon a mester elrejtette Petőfi arcélét…)

Útunk a szelindeki vár mellett haladt, természetesen felfutottunk megnézni közelebbről is.

Újszentiván

Vass ezredesék már várták csapatunkat Újszentivánon. A szabadságharc tábornokai emlékére létesített emlékparkban Jánosi Attila bajtársunk készítette el Nagysándor Józsefre emlékező kopjafát, amelyet hétfőn avattunk fel, koszorúztunk meg. Nagysándor József főhadiszállása 1849 májusában Budakeszin volt Budavár ostroma előtt, így mi ajánlottuk fel a tábornok kopjafáját.