Ágyúszótól és puska sortüzektől volt hangos Szolnokon a Kossuth tér, ahol 28. alkalommal került megrendezésre az 1849. március 5-én vívott szolnoki csata, amely a dicsőséges tavaszi hadjárat nyitánya volt. A Tisza magas vízállása miatt idén nem a megszokott parti csatatéren, hanem a városközpontban tartottuk a hadijátékot, amely az év első komolyabb hagyományőrző csatabemutatójaként mind a résztvevők, mind a nézők számának tekintetében az év egyik kimagasló rendezvénye.
A szolnoki csata 175. évfordulójára emlékezve a hadijátékon 8 lovas, 170 gyalogos és 20 tüzér 6 ágyúval keltette életre az 1849. március 5-én Szolnok és Abony között zajló ütközetet, melynek végén Damjanich János seregei vereséget mértek az osztrák csapatokra.
A Budai 2. Honvádzászlóalj 12 fővel vett részt a hadijátékon, tüzérségünk és gyalogságunk a magyar oldalt erősítette. A bemutató előtt intenzív gyakorlást végzett gyalogságunk. A Pesti 1. zászlóaljjal és a Váci Nemzetőrséggel álltunk össze egy századba és a magyar honvédsereg jobb oldali szárnyát képeztük.
A gyakorláson betanult mozgásokat csak részben tudtuk elvégezi, mert a létszámhoz a tér szűk volt, a tüzérség és a gyalogság kerülgette egymást, de természetesen a nézőtérről nem tűnt fel, hogy az arcvonal tartása nehézkes volt.
Sortüzek és szuronyrohamok váltották egymást, a vértes lovasság ellen pedig gyalogsági négyszöget alkottunk. A császári csapatokat több hullámban kiszorítottuk, a császári tüzérséget is lerohantuk a csata végén. A diadal ünneplése után díszmenetben vonultunk el a nézők előtt.
A résztvevő hagyományőrző csapatok többsége a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség tagegyesületeitől érkezett, a császári-királyi védelem parancsnoka Ladnai Bálint hagyományőrző százados, a támadó magyar királyi seregek parancsnoka Udovecz György hagyományőrző ezredes, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány elnöke volt. A csatát szakértőként dr. Négyesi Lajos kommentálta.
