Hosszú évek után idén másodszor tett kísérletet a Sorgyalog Hagyományőrző és Kulturális Egyesület (IR 61) a szőregi csata újrajátszásának megszervezésére. A tavalyi első próbálkozást ugyanis egy hirtelen jött felhőszakadás szó szerint elmosta.
Most a helyszín is változott, egy focipálya melletti rétet találtak, de maga a tábor egy nagyon kellemes, árnyas ligetben volt a szőregi Vaspálya téren.
Én idén is a fiammal mentem, közvetlenül egy családi nyaralásból. Elsőre meredeknek tűnt a klimatizált szállodai szobából és a svédasztal mellől a szalmával borított sátorba átköltözni és a tábori konyha kulináris örömeit élvezni, de mint kiderült, könnyedén vettük az akadályt.
Miután péntek délután megérkeztünk, felvertük a csapat sátrait, mert a többiek csak sötétedés után voltak várhatók, és behordtuk a sátrakba a szalmát, majd belemerültünk a tábori életbe. Engem rövidesen elszólított a szolgálati „kötelesség”, ugyanis a szervező egyesület tiszti vacsorát adott a meghívott egyesületek vezetőinek. Mivel adott pillanatban tizedesként én voltam a legmagasabb rangú a 2-esektől, engem ért a megtiszteltetés, hogy részt vehettem. A finom vacsorához különleges desszert társult: császármorzsa palacsintából, alma lekvárral!
Másnap délelőtt a csapatok képviselői a környező falvakat járták be, mi egy lovaskocsival Újszentivánon és Tiszaszigeten voltunk, hogy népszerűsítsük a délutáni csatabemutatót. Útközben egy kis kitérőt tettünk Vass László ezredes úr portájára, ahol megnéztük az általa kialakított ’48-as emlékparkot és a militária gyűjteményét. Ezalatt a bajtársak másik része a szőregi hősi emlékművet kereste fel. Különösen megható volt ez a két Lengyelországból érkezett hagyományőr számára, akik a Lengyel Légió hőseinek emlékművénél tisztelegtek egykori honfitársaik előtt. Fura fintora a sorsnak, hogy ők most a császár egyenruhájában érkeztek hozzánk, és Haynau táborszernagy katonáit alakították…
Ebéd után összeállítottuk a pesti 1., és budai 2., a szegedi 3. és a békéscsabai 30. zászlóalj hagyományőrzőiből álló vegyes szakaszt, és a bemutató színhelyén próbáltuk összerakni a „szerepünket”. Délután 5 órakor kezdődött a csata, ahol is első lépésként horvát határőrök támadtak a székely határőreinkre.
Miután támadásuk nem járt sikerrel, egy olasz szakasz érkezett a segítségükre (ők tényleg Olaszországból érkeztek), akik el is foglalták az imitált falut. Addigra már mi honvédek is felsorakoztunk, és nem tétováztunk, hanem egy sortűz után szuronnyal űztük vissza az ellenséget és foglaltunk vissza egy elveszett ágyút.
A siker után Orf Christopher őrmesterrel a szakasz egy-egy szárnyát az ágyú két oldalára vezettük, ahol a továbbiakban önállón működtünk. Először is helyreállíttattam a paliszádot, és innentől fogva legényeim fedezék mögül tüzeltek bőszen a taljánokra. A túlerő azonban idővel felénk kerekedett és véres utcai harcban kiszorították szakaszunkat a faluból.
A sorokat a falu mögött rendeztük, helyreállítottuk a magyar arcvonalat, és további sortüzekkel akadályoztuk meg, hogy a házak közül kibontakozzanak. Mindhiába, mikor már fogytán volt a lőszerünk, nem volt mi távol tartsa a császári gyalogságot, melyet a tüzérségük is hatásosan támogatott.
Még megpróbálkoztunk egy utolsó, elkeseredett támadással, de ez az ellenség tüzében hamar összeomlott és véres veszteséggel kénytelenek voltunk elhagyni a csatateret. Így végződött hát a szőregi csata, 175 évvel az eredeti után is…
A bemutató után a résztvevők a kantinban hűsítették fel magukat és bizony előkerültek a házi főzetek is! A hangulatot élő népzene és tánc fokozta, miközben hajnalig tartó beszélgetések kezdődtek…
Vasárnap a reggeli napsugarak már csomagoló hagyományőröket találtak… Ez a legszomorúbb része az ilyen táboroknak, a bontás és csomagolás. Véget ért egy újabb nagyszerű rendezvény, és hazamentek a legények, hogy ki tudja mikor és hol újra összejöjjenek és megelevenítsék a múlt nagy csatáit!
(Pászti László tizedes beszámolója)
A csatában a gyalogság mellett a tüzérségünk is szerepelt, a magyar és a császári oldalon is 3-3 ágyú ontotta a tüzet, látványos robbanás imitációk kíséretében.
