Az elmúlt hónapokban lázas készülődés folyt a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesületnél: a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Kegyeleti Főosztályának pályázatán sikerült nyernünk, ezzel kapcsolatban rengeteg munkánk volt, de az elnökség és különösen Forró Gábor hő. hadnagy csapattársunk munkája meghozta a sikert: újabb egyenruhákat tudtunk kiállítani és a zászlószentelés méltó megünneplését is elő tudtuk készíteni.
Szeptember végére elkészült csapatzászlónk is, amely a 2. Budai Honvédzászlóalj hagyományát hivatott képviselni, a farkasfogas nemzeti zászló első oldalán a 48-as, trónfosztás utáni címer, a zászlóalj neve és az eredeti idézet: “Él magyar, áll Buda még” felirat szerepel, a hátoldalán a jellegzetes “Máriás zászló” ábrázolás. Az 48-as zászlót Budakeszi önkormányzata állította ki számunkra, amellyel régi hiányt is pótol városunkban: a március 15-ei és október 6-ai városi és iskolai ünnepségeken a nemzeti zászló mellett ott a helye a szabadságharc lobogójának is. A művelődési központtal karöltve szerveztük az eseményt, melyet ágyúlövés és puskákból leadott sortűz is egyedivé tett.
Az erdélyi őszi hadjáratról hétfő késő este értünk haza, hat zalai honvéd barátunk is velünk tartott, hogy részvételükkel segítsék ünnepségünket. A kedd délutáni ünnepséget megelőzendő, a Nagysándor József Gimnázium megemlékezésén vettünk részt délben, zalai barátainkkal együtt díszőrséget álltunk a műsoron. Ebéd után gyors főpróbát tartottunk a toborzótánchoz, amelyet Székelyföldön már kétszer eltáncoltunk, de most más felállásban és létszámmal kellett begyakorolni.
Délután 4-kor felszereltünk és gyülekeztünk a művelődési központnál, ahonnan díszmenetben kerültük meg a parkot és vonultunk lefelé az önkormányzat előtti térre. Útközben megálltunk az 1. világháborús emlékműnél, ahol tiszteletadás mellett a “Kimegyek a doberdói harctérre” c. dallal emlékeztünk hőseinkre.
Az ünnepség himnuszunk elénekelésével kezdődött Vesztergám Miklós tárogatókíséretével, majd Győri Ottilia polgármester asszony köszöntőjével és az aradi vértanúkról történő megemlékezésével folytatódott. Sigmond Bertalan képviselő mutatta be csapatunkat és beszédében kitért a 2. Honvéd Zászlóalj 1848. májusi megalakulására és zászlószentelésére:
“Pest és Buda, valamint a környező helységek lakossága példásan kivette részét a szabadságharc első honvédzászlóaljainak kiállításából. Az 1848 őszéig felállított 14 honvédzászlóaljból 3 a fővárosban alakult, az első kettőt öt hét alatt szervezték meg még május-júniusban. A 2. honvéd zászlóalj toborzási Központja Buda volt, így környékünk lakossága is ide jelentkezett honvédnek.
1848 június 24-e volt az első két zászlóaljak kiindításának napja. Batthyány Lajos miniszterelnök és Mészáros Lázár hadügyminiszter megszemlélték a teljesen felszerelt és felfegyverzett zászlóaljakat. Ezután a felsorakozott honvédek és nemzetőrök arcéle előtt nyitott kocsiban végigvitték a két zászlóalj most felavatásra kerülő lobogóját. A nehéz fehérselyem zászlók egyik oldalát az ország címere, a másikat a hagyományos Madonna-kép díszítette. Széleiket tenyérnyi szélesen a szokásos pirossal és zölddel hímzett lángnyelvek szegélyezték. A 2. zászlóalj zászlaján az „Él magyar, áll Buda még!” felirat volt olvasható.
A zászlószentelés után Cserey Ignác őrnagy, a 2. zászlóalj parancsnoka fordult buzdító szavakkal a legénységhez: ,,Honvédők! Polgártársaim! ezen hadilobogó, mellyet rövid ünnepéllyel felavatánk, a hazának látható jelképe. . . A haza veszedelmének hírére gyűltetek bajtársaim ezen lobogó alá ; nem erőszak, nem mindennapi érdek vezérelt ide titeket, hanem a polgári kötelességnek legtisztább érzete, szép hivatástoknak magas öntudata, ebben látom én szent ügyünknek biztositékát és győzelmét !” Ezek után kifejtette reményét, hogy a zászlóalj lobogóját ,,a féktelenség soha be nem fogja szennyezni”, megőrzi attól a hazafiúi kegyelet és a zászlóanya iránti tisztelet. ,,Most esküdjünk fel tehát megszentelt lobogónk alá – fejezte be magvas beszédét Cserey őrnagy – s egy szívvel kiáltsuk : ,,Éljen a király – Éljen a nádor – Éljen az alkotmány – Éljen a magyar kormány !” Az ünnepség után a magyar lobogók alatt indult ismeretlen történelmi rendeltetése felé a főváros büszkesége, az 1. és 2. honvédzászlóalj, amelyhez fogható lelkes, fiatal és szép sereg – a korabeli sajtó szavai szerint – nem volt az akkori Európában. . . ”
A visszaemlékezés után Győri Ottilia polgármester asszony az önkormányzat nevében átadta a zászlót Berlinger Gábor hő. hadnagynak, aki “a zászlót átveszem, becsületét megőrizzük” szavakkal vette át, majd meglengette a zászlót. Ezután átadta a zászlóvivő Horváth Domokos hő. őrmesternek, aki megdöntve tartotta a zászlót, hogy Pelyachné Pingiczer Klára zászlóanya felkösse az általa adományozott szalagot.
A zászlószalagon a következő idézet olvasható: “Tiszteld a múltat és éltesd tovább!” (Kőrösi Csoma Sándor), a túloldalán: “Történelmi hagyományaink ápolásáért”. Klári néni a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium történelemtanára, aki nemcsak magyar történelmünk kiváló és hiteles oktatásával, hanem a szabadságharc hagyománya megőrzésének kiemelkedő szerepvállalásával keltette fel érdeklődésünket és kértük fel zászlóanyának.
A szalag felkötését a zászlóanya bátorító köszöntése követte: “Adjon, kitartást, hitet, lobogást ez a zászló, hogy szilárd akarattal, hittel őrizzék nemzeti emlékeinket, hagyományainkat”
Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy Dr. Lackner Pál sz.k. dandártábornok, evangélikus püspök szentelte fel zászlónkat. “A címerek és zászlók hatása régóta ismert. Az irodalom egyik legrégebbi példája a Zsoltárok Könyvében olvasható: “Akkor örvendezünk győzelmednek és zászlót emelünk Istenünk nevében”. Az emlék továbbadásának a jelképe ez a zászló: Nem egy lobogó, ami gond nélkül cserélhető, hanem egy egységet, közösséget jelképező zászló, amely nemcsak a múltról informálja a rátekintőt, hanem a jelenben is utat mutat” – emelte ki az evangélikus püspök, majd felszentelte a hagyományőrző 2. Honvéd Zászlóalj csapatzászlaját.
A zászlószentelés tiszteletére következett az egyik legizgalmasabb pillanat, az első ágyúlövés. Farkas Tibor és csapata Vácról érkeztek ünnepségünkre és egy 6 fontos ágyúval három díszlövést adtak le.
Talán még nem is volt Budakeszin ágyúlövés, emiatt volt egy kis izgalom, még az önkormányzat ablakait is nyitva hagyták a biztonság kedvéért…
Az ágyúlövések között honvédeink az Augustin puskákból két díszsortüzet adtak le, a hat puskát egyenként elsütve, bemutatva az elöltöltős puskák használatát az eredeti vezényszavakkal.
A díszlövések után következett toborzótáncunk, amelyet zalai barátainkkal együtt tanultunk be. Szólótáncosunk és egyben a koreográfia betanítója Jánosi Attila hő. honvéd csapattársunk volt, aki Erdélyben az őszi hadjáraton rengeteg elismerést gyűjtött be táncával.
Az ünnepséget követően átmeneteltünk a Nagysándor József Emlékházhoz, ahol díszsorfalat álltunk a koszorúzások alatt. Az emlékházban Gellér Dávid történész nyitotta meg azt az új kiállítást, amely Budavár visszavételéről és Nagysándor József budakeszi főhadiszállásáról, a Budakesziről a honvédseregbe beállít honvédekről szól. A kiállítás érdekessége Nagysándor József búcsúlevele, amelyről a Magyar Nemzeti Múzeum állított ki hiteles másolatot. A kiállítás anyagát az Erkel Művelődési Központtal közösen, Dr. Darkó Jenő, Dávid Gellér és Bednárik János történészek segítségével hoztuk létre.