A X. Őszi Hadjáraton

A Szentegyházi Huszárbandérium idén immár tizedik alkalommal szervezte meg az Őszi Hadjáratot, amely a szabadságharc erdélyi toborzó körútját eleveníti fel. Honvédcsapatunk tagjai a legtöbb hadjáraton már részt vettek, de egységes csapatként először “harczoltunk” a legnagyobb erdélyi hagyományőrző rendezvényen.

Csapatunk a HM pályázatán elnyert, az utolsó pillanatban elkészült egyenruháknak köszönhetően már hat fővel tudott részt venni az eseményen. Berlinger Gábor hadnagy vezetésével, a zászlóvivő Forró Gábor hadnagy, Horváth Domokos őrmester, Jánosi Attila honvéd, Maczó Illés honvéd és Berlinger Marcell kisdobos indult el a 2-ik Honvéd Zászlóalj képviseletében a hadjáratra. Doma kisbuszával kilencen, honvédeink mellett Vesztergám Miklós, Kupecz Sándor és Kővágó Győző barátaink társaságában indultunk neki a hosszú útnak. A Királyhágón igazi csíki sörrel köszöntöttük Székelyföldet, a kései indulás miatt már éjfél körül értünk Szentegyházára, mégis nagy szeretettel, meleg vacsorával várt minket Szabó Enikő és Haáz Sándor tanár úr. A Fili főhadiszállásán, a Múzeum Szállóban a legnagyobb szobában táborozhattunk le, mellettünk a zalai honvéd barátaink, akik már korábban megérkeztek.

 

Október 2., péntek:

Péntek délelőtt a zalai honvédek által megálmodott és koreografált toborzótáncot közösen elpróbáltuk, melyet másnap a hadjáraton kétszer is előadtunk. Jánosi Attila barátunk tanított be minket még otthon zalai barátaink táncára, így ez volt a főpróbánk: a két csapat összehangolása. Délután egymás után érkeztek be a hagyományőrző csapatok, sok régi barátot üdvözölhettünk. A huszárlaktanya mellett egy izgalmas nagy sátor várta a vendégeket, szalmabálákból épített asztalok, ülőalkalmatosságok egyedi hangulatot varázsoltak a nótaesték helyszínének.

Délután a regisztráció is itt zajlott, majd felgyorsultak az események. A hadjáratok programja hagyományosan szentmisével kezdődött, majd az aradi vértanúkra emlékeztünk.

 

A koszorúzás után az elmúlt kilenc hadjárat eseményeiről nyílt fotótárlat, amely összeállítását Danis János és Tóth Péter gödöllői fotósok végezték. A tárlatot Virágh Szabolcs harcostársunk, a huszárok régi jó barátja nyitotta meg, méltatva a szentegyházi huszárok érdemeit a hagyományőrzés, közösségépítés terén. A fotókiállítás megnyitója után mindenki igyekezett a művelődési ház nagytermében időben helyet foglalni, mert a bennfentesek jól tudták: a Fili és a huszárok hangversenye mindig zsúfolt terem előtt csendül fel.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia sok új kis filissel állt fel, öröm volt látni a még ismeretlen csillogó arcokat, épül a jövő nemzedéke a Filiben! A hangverseny hagyományosan a Fili repertoárjával indult, majd felcsendült a “Gyertek székely fiúk”, melyre bevonultak a huszárok és felálltak a legfelső sorba. A közös koncert legizgalmasabb részletei, amikor a gyermekek és a huszárok kánonban énekelik a huszárdalokat.

 

A hangverseny szünetében Opra Erika emlékezett meg az aradi vértanúkról, majd sor került a Székely koszorú kitüntetés átadására, amelyet Ugron András adott át a székely hagyományőrzésért legtöbbet tevő vitézek számára. Büszkék voltunk Virágh Szabolcs csapattársunkra, aki az elmúlt 10 év hadjáratai és sok segítsége révén kiérdemelte e rangos kitüntetést. A “Föl föl vitézek” zászlólengetős záródala után a teltházas terem együtt énekelte el himnuszainkat, sokak szemében megcsillant a könnycsepp a megható pillanatokban.

 

A péntek estét nótázás zárta, de éjfél körül már takarodót fújtak – másnap “harczba” indul a sereg! Persze a laktanya mellett felállított sátorban még órákig nagy katonaélet volt….

 

Október 3., szombat:

A kerek évfordulóra a Kárpát-medence minden szegletéből érkeztek a hagyományőrző csapatok, barátok, vendégek, a hadjárat eseményein tiszteletét tette többek között Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, Ókovács Szilveszter, Magyar Állami Operaház főigazgatója. Aki csak tehette, korhű egyenruhában vagy ünneplőben jelent meg, üde színfoltot jelentettek a székelyruhás kisgyerekek is, sokaknak ez a jubileumi hadjárat volt az első.

 

Szombat reggelre felpezsdült a város, minden irányból érkeztek lovon a huszárok, a szekerek a templom mellett sorakoztak, a hadinép pedig készült: kereste szekerét és az ellátmányt igazgatta: hosszú útra térünk. A közel száz szentegyházi, kápolnási, sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi, homoródmenti, csíki, BAZ-megyei, pécsi, hódmezővásárhelyi huszár után az “elmaradhatatlan” ágyút húzta két ló, majd a gyalogság következett a szekereken: budakeszi csapatunk mellett a zalai honvédek, dunaalmási vadászok, székely határőrök foglaltak helyet a szekereken.

 

A katonaság után a zenészek, néptáncosok, filisek mind-mind székelyruhában következtek, majd a vendégek, barátok, nagyfalusiak szekerei vonultak végeláthatatlan sorban.

A falvakba beérve szekérről szálltunk és dobszóra vonultunk be a központba a zalai honvédekkel egy seregtestet alkotva.

 

A had rövidesen megérkezett Szentegyháza új központjához, Sándor Péter vicekapitány engedélyt kért a toborzásra a polgármestertől, majd a vonalban felsorakozott huszárok előtt Csikány Tamás hadtörténész mesélt a szabadságharc toborzóinak történetéről.

X. Őszi Hadjárat Szentegyházán

Közzétette: Antal Farkas – 2015. október 8., csütörtök

Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy idén a hagyományoktól eltérően a zalai honvédekkel közösen, az erre az alkalomra betanult toborzótáncunkkal kezdődött a toborzás. A Hüpörcsös Néptáncegyüttes fergeteges táncosai folytatták a táncot, majd a toborzás össztánccal végződött. Forogtak a szoknyák rendületlenül, de felharsant a huszárkürt: indulás tovább!

 

A Nárcisz-rét irányában mászták meg a dombokat a szekerek, majd a fennsíkon a huszárok rohamra indultak: a vágtázás a hadjáratok egyik legszebb jelenete. Az út Kápolnásfaluba vezetett, ahol megismétlődtek a toborzás jelenetei, itt is hatalmas össztánc, igazi ünnep kerekedett. Haáz tanár úr vezényletével olyan fergeteges dallamok szóltak, hogy abba sem akarta hagyni senki a táncot.

 

Az út a Kápolnás melletti szurdokba, a Homoród-lokába vezetett, ahol már ínycsiklandó illatokkal várta a hatalmas üst a népes sereget. A fuszulykagulyás csodás volt, a jóllakott, leharcolt hadinép elnyújtózott az árnyékban, a nap ugyanis még ekkor is erősen sütött, mintha a jubileumra ezzel üzent volna a Jóisten a szentegyházi huszároknak: csak így tovább!

Vesztergám Miklós a szurdok tetején egy sziklára kiállva tárogatón játszott, a gyönyörű dallamok messzire szálltak. Mellette a sziklán lóháton Sándor Cecília huszárlány ejtette ámulatba a sereget.

A hazafelé út is csodálatos volt, a lemenő nap sugara még estefelé is kellemesen melegített.A “harcz” véget ért, a huszárok, honvédek, vendégek, barátok idén is nyertek, örök emlék marad ez a csodás nap. Viszont nincs háború veszteség nélkül! Egy nagyobb szikladarab erősebbnek találhatott Haáz tanár úr hegedűjénél, így sajnos komolyabb veszteséggel ért véget a “Fili hadosztály” bevetése.

A vacsora után Mihály József huszárkapitány átadta a hagyományőrző katonáknak az emlékérmeket, melyet büszkén tűztünk ki mellünkre. A hagyományos huszárbál hajnalig tartott a művelődési ház nagytermében.

 

Október 4., vasárnap:

Vasárnap reggel nehéz volt az ébredés, Maczó honvéd ágyában énekelte: “Édesanyám, ki a huszár, “mer” én nem… Lassan mégis felszereltünk, mert délelőtt a Nyergestetőre utaztunk, hogy megemlékezzünk arról a 200 székely honvédről, akik 1849. augusztus elsején a hatalmas osztrák és orosz túlerővel szemben hősi halált haltak.

Az emlékműnél a tiszteletadás és koszorúzás után elénekeltünk a magyar és székely himnuszt, majd felvonultunk a kopjafákhoz, ahol egy kézdivásárhelyi gyermekcsapattal találkoztunk, akik szakszerűen kezelték, konzerválták a régebbi kopjafákat.

Együtt énekeltünk a gyerekekkel, majd megmutattuk a fegyvereinket, örömmel forgatták a kardokat és vették kezükbe a puskákat. Borbély András, az emlékmű melletti történelmi kávéház megálmodója büszkén mutatta meg honvédeinknek gyűjteményét, majd figyelemmel nézte meg felszerelésünket.

Délután siettünk vissza: a Szelterszben már tartott a hagyományos családi nap: főzőverseny, a színpadon néptáncosok, zenészek, össznépi mulatság. Este hosszantartó énekóra vette kezdetét, a hangulat kezdett tompulni, másnap reggel indulni kellett vissza, gyorsan eltelt e három nap.

 

KÉPTÁR 1.nap

KÉPTÁR 2.nap

KÉPTÁR 3.nap