Március 14-én zászlóaljunk és tüzérütegünk az elmúlt évek hagyományai alapján végiglátogatta városunk összes iskoláját és óvodáját, sőt még egy bölcsődét is. A hét helyszínen idén nem az ünnepségeken díszelegtünk, hanem meglepetésként rövid “élő történelemórákat tartottunk ágyúlövésekkel, puskasortüzekkel, amelyet a gyerekek nagy ovációval és tapsviharral díjaztak.
Reggel az első “órát” a Széchenyi István Általános Iskolában kezdtük, a központi ünnepség előtt az osztályok az udvaron gyülekeztek. Parancsnokunk röviden beszélt a honvédsereg megalakulásának szükségességéről és bemutatta a gyalogos honvéd felszerelését, fegyverzetét. Majd a töltés és lövés szemléltetése következett. Az egyéni lövés után következett a sortűz, amelyet a gyerekek nagyon élveztek, de már sandítottak az ágyú felé. Tüzérparancsnokunk beszélt az ágyú tisztításáról és töltéséről, majd következett a várva várt díszlövés. A hatalmas tapsviharra természetesen ráadás lövés következett. A gyalogság tartott egy kis harcászati bemutatót, szuronyrohammal ijesztette meg a gyerekeket. Nagyon sikeres volt a bemutató, de sajnos az idő minket és a diákokat is sürgetett, kezdődött a tornateremben a bemutató.
Amíg a tüzérség átszállította az ágyút a szomszédos gimnáziumba, a gyalogság menetben, dobszóra átvonult a Szél utca közepén található Elmer Családi Bölcsődébe, ahol a legkisebbek vártak minket. Természetesen náluk szó sem lehetett lövésekről, a kedvencük így a dobosunk volt. Az bölcsisek utána menetelgettek, közben le sem vették a szemüket a fegyverekről.
A gyalogság visszamenetelt a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium belső udvarába és segített az ágyút feltolni a meredek dombon az épületek karéjába, ahol még hatalmasabbat szól a lövés, a tavalyi tapasztalatok alapján a diákok is várták a “nagy durranást” A hosszabbított szünetben a gimnazisták megérkeztek, a gyalogsági bemutató és puska sortüzek után itt is bemutattuk a szuronyrohamot, amely a csaták többségét eldöntötte.
A gimnazisták már fogékonyak a részletesebb bemutatóra, így a teljes felszerelés és a fegyver zárszerkezet típusok is szemlére kerültek. A tüzérségi bemutató után következett a várva várt lövés, az épületek visszaverték a hangot, az ablakokból kukucskáló diákoknak hatalmas élmény volt a tekintélyes dörej.
A gimnáziumból a csapat átmenetelt a Nagysándor József Emlékházhoz, ahol a nagysanyis diákok az épületbe bezárt Táncsicsot szabadították ki. A nagy pillanatot polgármester és alpolgármester asszonyaink is megtekintették. A diákok nagy ovációban törtek ki, amikor fordult a kulcs és megjelent a Táncsicsnak beöltözött tanáruk az ajtóban – vállra kapták és honvédsereggel együtt átmeneteltek a Nagy Sándor József Gimnázium udvarára.
A gimnázium udvarán már a közben odaérkezett tüzérségünk már várta az ünneplő “tömeget”. A beérkezést követően puskasortűzzel, majd ágyú díszlövéssel köszöntöttük Táncsicsot, majd vers és a himnusz következett tiszteletadásunkkal. Az ünnepség végén természetesen újabb sortűz és ágyú lövés következett, a kanócot maga Táncsics gyújthatta meg. majd a diákok toborzója következett, de csapatunkat már várták az óvodák, el kellett búcsúznunk.
Következő állomásunk a Szivárvány Óvoda volt, ahol minden évben a sportpályán várnak minket izgatottan a gyerekek, hiszen tudják, hogy dobszóra az egész óvoda utánunk menetelhet majd. Huszárdalok éneklésével köszöntöttek bennünket a kis ovisok, majd rövid bemutatót tartottunk. Itt az udvaron csak egy puskával lőttünk, nem is volt ijedelem, nagyon tetszett a gyerekeknek.
Következett a csoportonkénti fotózás, minden évben nagyon készülnek az óvónénik a gyerekekkel, csodás csákók, párták vannak a kicsik fején. A fotózkodás után pedig beálltak utánunk a csoportok és lassú tempóban többször körbemeneteltük a pályát.
Sajnos már sietnünk kellett, mert közeledett a dél, amikor az ovikban már ebéd van és még két helyszínen vártak minket. Nem is akárhogyan! Ani néni, a Tarkabarka/Kunterbunt Óvoda vezetője, a óvónénik és az ovisok minden évben hatalmas szeretettel várják honvédeinket. Az egész óvoda nemzeti ünnepünk alkalmából gyönyörűen fel van díszítve, felnőttnek is öröm ide belépni, nemhogy egy kisgyereknek.
Az ovis csoportok már rendben vártak minket az udvaron, a bemutatókat követően, kellő távolságból az udvar felé sortüzet is leadtunk, bátrak voltak a gyerekek, nagyon tetszett nekik. A huszárdalok éneklését követően tettünk pár kört, a gyerekek szépen meneteltek utánunk, majd Ani nénitől minden katonánk ajándékot kapott: a tavalyi részvételünk fotójával felcímkézett üveg italt vihettünk emlékbe haza.
Közeledett a déli harangszó, így tovább kellett sietnünk, a Pitypang Sportóvodában ha éhesen is, de nagyon lelkesen vártak minket az ovisok. Délelőtt már várostromot is játszottak, így meg sem lepődtek, amikor a honvédsereg beérkezett. A koreográfia hasonló volt az előző óvodákhoz: rövid bemutató, óvatos puskalövések, majd fegyvermustra. Természetesen itt is énekeltünk a gyerekekkel és a közös menetelés sem maradt el.
Nagyon szép napunk volt, öröm volt látni a sok kis budakeszi fénylő tekintetet, fegyelmezett és figyelmes gyermeket. Köszönjük tanárok, diákok, óvónénik és ovisok!
