„Föl-föl vitézek a csatára!”

Június 22-én zászlóaljunk a mátyásföldi régi repülőtéren lépett fel a “Cinkotai Csata” hagyományőrző csatajátékon.

A XVI. Kerületi Újság beszámolója:

Igazi csatatérré változott a Mátyásföldi repülőtér június 22-e délutánján. Mindez persze „csupán” hagyományőrzés címén történt, a résztvevők Serf András (Mátyásföldi Lovas Egylet) vezetésével a 170 évvel ezelőtti cinkotai harcok világát idézték meg látványos és főleg hangos bemutató keretében. A rendezvényt a XVI. kerületi Önkormányzat és a Bethlen Gábor Alapítvány támogatta.

1849 tavaszán nem alakult ki döntő összecsapás a későbbi Kertváros területén, az itt zajlott események mégis kulcsfontosságúak a magyar hadtörténetben. Aulich Lajos a cinkotai evangélikus parókiában létesített szállást és 15 ezer honvéddel védelmi gyűrűt vont Pest köré. A  térségünkben állomásozó katonák célja az volt, hogy eltereljék az osztrákok figyelmét a meglepetésszerűen végrehajtott komáromi hadműveletekről.

A bemutatót a rendező Serf András mellett dr. Kedves Gyula hadtörténész kommentálta, aki a szabadságharc taktikáiról, fegyverzetéről, egyenruháiról és jeles személyiségeiről beszélt hallgatóságának. A mezőn egyszerre kezdte meg a bemutatót a korszak három fegyverneme. „A csataterek királynőjének” a korszakban a gyalogság számított, akiket honvédruhás osztrák gyalogos és jász hagyományőrző nemzetőrök jelenítettek meg. A lovasság soraiban magyar Ferdinánd-huszárok, osztrák nehézlovasság, lengyel ulánus és orosz kozák harcosok is helyet kaptak. A két fél tüzérségét egy-egy ágyú jelképezte. A fegyvernemek külön-külön tartottak bemutatót, ahol a szabadságharc jellegzetes fegyverei is megszólaltak, mint a kovás, illetve gyutacsos elöltöltős muskéták és pisztolyok, a lovasok pedig karókra tűzött káposztafejek elhasításával adtak leckét a magyar virtusból.A bemutató leglátványosabb részeként a „csetepatéban” a két fél erői ágyúdörgés, puskaropogás és kardcsattogás kíséretében egymásnak estek. Az ütközetben a magyar felet pár betyárruhás hagyományőrző is segítette, hiszen a pusztai világ útonállói szolgálatukért cserébe felmentésben részesültek. Bár az ütközetben szerencsére senki sem sérült meg, a közönség mégis egy hiteles és korhű tusakodásban gyönyörködhetett.

A csetepaté után ebéddel és frissítővel kedveskedtek a közönségnek, melyet egy ázsiai lovas verseny, a kökpár követett, melyben a versenyzőknek egy kecskebábut kellett megkaparintaniuk. A viadal egyben válogatásként is működött, a legügyesebb vitézek jó eséllyel indulhatnak majd az Üzbegisztánban rendezendő világbajnokságon. A program ezután lovas birkózással folytatódott, melyben a feleknek puszta kézzel kellett lerántaniuk egymást paripájukról. A szervezők remélik, hogy a rendezvény által a ma embere közelebb kerülhet a szabadságharc világához és eleink áldozatvállalásához.

GUETH ÁDÁM (XVI. Kerületi Újság)