Az 1848/49-es szabadságharc legismertebb katonadalai, amelyeket zászlóaljunk is előszeretettel énekel:
Gábor Áron rézágyúja
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határba.
Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet-völgyet,
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom Tőled.
Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta.
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra.
Anyám, Te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messze földre, hosszú útra térek.
Huszárgyerek, huszárgyerek
Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot,
Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is, magyar katonának,
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.
Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.
Kossuth Lajos táborában
Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna
Egy szép nyalka, de magyar huszár
Sej lovát karélyozza
Ne karélyozz, magyar huszár
Mert leesel róla!
Nincsen itt a te édesanyád
Sej, aki megsíratna!
Ne sirasson engem senki
Jól vagyok tanítva!
Sem léptébe, de sem vágtába
Sej, le nem esek róla!
Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve
Mint a rozmaring a jó földbe
Sej, belegyökerezve
Kossuth Lajos azt üzente
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!
Ha még egyszer, azt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni,
Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára!
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!
Kossuth Lajos íródeák
Nem kell néki gyertyavilág
Megírja ő a levelet, a csillagok fénye mellett
Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza!
A jó lovas katonának
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej élet be gyöngy élet ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej élet be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Föl föl vitézek a csatára
Föl föl vitézek a csatára
A Szent Szabadság oltalmára
Menydörög az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart.
Híres Komárom be van véve
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre
Bátran kiálltja: Vitézek előre!
Föl föl vitézek diadalra,
Indulj utánam robogó had!
Édes hazánkért hősi vérünk,
Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk
Föl föl vitézek a csatára
A Szent Szabadság oltalmára
Menydörög az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart.
Jól van dolga…
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve,
Gyere, rózsám tedd a lovam elébe.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
Kesely lovam nyerített a csatába’,
Mellső lábát éles golyó találta.
Szállj le huszár, vedd le nehéz nyergedet, nyergedet, de nyergedet,
Szegény lábam nem bír tovább tégedet.
Százados úr sejehaj
Százados úr sejehaj százados úr ha felül a lovára,
visszatekint sejehaj visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiú szép élet a katonaélet,
csak az baj sejehaj csak az a baj hogy nehéz a viselet.
Diófából sejehaj diófából nem csinálnak koporsót,
a bakának sejehaj a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz a baka búcsúztatója,
barna kislány sejehaj barna kislány lesz a megsiratója.
Most szép lenni katonának
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona se lettem volna, éljen, éljen a nemzet!
Gyere pajtás katonának,
Téged teszünk kapitánynak.
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság, éljen, éljen a nemzet!
Akkor megyek katonának.
Ha leányok verbuválnak,
Pántlikába kardot rántnak,
Avval tudom le sem vágnak.
Éljen, éljen a nemzet!
Felszántom a császár udvarát
Felszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját,
Hadd tudja meg császár felsége,
Mi terem a magyar szívébe.
Bánat terem abban búvetés,
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg isten császár felségét,
Ne sanyargassa magyar népét!
Áldd meg isten császár felségét,
Ne sanyargassa magyar népét!
Esik az eső, ázik a heveder
Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés húzza a lovamat
Nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjön a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején
Így hát jó anyám elmasírozok én.
Jön egy kapitány piros pej paripán.
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vére a földre kiloccsan.
Gyertek székely fiúk
Erdélyország felől jön egy fekete felhő,
Siess barna kislány, mert megver a nagy eső,
A szép selyem szoknyád, fehér kendőd sej de megázik,
Két szép piros orcád, kezed-lábad, megfázik.
Gyertek székely fiúk, kik egyszerre születtünk
Kik egyszerre komisz ruhát viseltünk
Szólnak az ágyúk, ropognak a nehéz fegyverek
Most válik meg babám, mit ér a magyar gyerek.
Erdélyország felé nem tudjuk mi az utat,
Őrmester úr vezessen mindnyájunkat,
Elvezetlek, jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jő vissza veletek.