„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”
A katonai hagyományőrzés nem csak a hazaszeretet megnyilvánulása, hanem kulturális munka is, mert komoly történelmi ismereteket kíván. Ezen felül olyan kikapcsolódás, mely alkalmas a fiatalság megnyerésére, és az erkölcsromboló, személyiséggyilkos szórakozási formákkal szemben egy egész emberré nevelő, jó közösség kialakítására.
„A katonai hagyományőrző szervezetek célja, hogy kifejezzék a nemzethez, a kultúrához, és a közösséghez való tartozásukat, illetve „elősegítsék” a történelem során egymás ellen harcoló népek megbékélését.”
1848-49-es hagyományőrző egyesületeink közül egyre közismertebbek a huszár és a honvéd hagyományőrzők. Évfordulókon, rendezvényeken felvonulnak, csatajeleneteket mutatnak be, így emelik azok színvonalát. A huszár hagyományok őrzése közel áll minden magyar szívéhez, mert az egész világon ismert és elismert a magyar huszár, rendkívül látványos a megjelenése – különösen alakulatban -, és a lovak is részei a magyar kultúrának. Ennek köszönhetően szép számú, és nagy közismertséggel rendelkező huszár hagyományőrző egyesület van az országban és külföldön is.
A honvéd és nemzetőr hagyományőrző egyesületek ugyancsak megtalálhatóak számtalan helyiségben, de közismertségük meg sem közelíti a huszárokét. Ennek nem csak a látványosság az oka, hanem az is, hogy ezek az egyesületek és baráti körök zártabb közösséget alkotnak, és a rendezvényeken, egykori csaták színhelyein megtartott csatajelenetekben nem tudják azt a létszámot felvonultatni, mely magukra vonhatná a közfigyelmet. Nagyon csekély viszont azoknak a hagyományőrző egyesületeknek, közösségeknek a száma, melyek a magyar honvédsereg tüzérségét felvállalná.
A honvéd hagyományőrzés, bár a huszárokét nem közelíti meg, igen nagy anyagi áldozatokat követel a hagyományőrzőtől. A korhű egyenruhák és a fegyverzet kiállítása jelentősen megterheli az átlagos keresetűek pénztárcáját és sajnos kevés olyan pályázat létezik, amely ebben segít minket. Bár az utóbbi években egyre több egyesület alakul, a felszerelt honvédek száma még nem éri el a csatákban az igazi látványossághoz szükséges létszámot.
Viszont nagyon látványos a tüzérség fellépése, majdnem egyenértékű a huszárságéval. Ágyúk, egyenruhák és az ágyúdörgés, a mindent beborító füst, hangos vezényszavak magukkal ragadják nemcsak a nézőket, hanem magukat a tüzéreket is.
Csekély számú a magyar tüzérhagyományokat őrző egyesületek száma. Ennek elsődleges oka az ágyúhiány. Igen kevés a használható ágyú, és olyan drága, hogy azt kifizetni egy átlagkeresettel rendelkező tagokból álló egyesület, csoport képtelen. A tüzérhagyományokat őrző társaságok ágyúinak a megvásárlását a legtöbb esetben valamilyen alapítványi, vagy az önkormányzati hozzájárulás, segítség tette lehetővé.