Az Egri Lenkey János Általános Iskola pályaorientációs – honvédelmi napján tartottunk előadást és bemutatót a diákoknak. Az egri származású Lenkey János 1848–49-es honvéd tábornok nevét viselő iskola tematikus napján 20 perces bemutatót tartottunk az iskola udvarán. A bemutatót megtisztelte a tábornok leszármazottja, Lenkey János, a családi Lenkey Társaság alapító tagja, aki máig aktívan kutatja a honvéd tábornok múltját. Csapatunk 6 fővel érkezett és megosztottuk az állományt a honvéd gyalogság és a császári sorgyalogság között, hogy rövid összecsapást is szemléltetni tudjunk a diákoknak.
Németh Gábor hő. tizedes beszámolója:
Csapatunkat Egerbe hívták, azon szép, a magyar történelem folyamán többször is kiemelkedő jelentőségű városba, ahol Cserey Ignác pihent meg hosszú életének utolsó éveiben, hogy öreg napjait e nyugodt, kellemes, épített és természetes szépségeket mutató városban élje – s hogy itt is nyugodjon örökre meg. Egy éven belül harmadjára volt szerencsénk és meghívásunk Egerben öregbíteni a honvédek és kiváltképp a Budai 2. Honvédzászlóalj hírét, örökségét.
Ezúttal a Lenkey János Általános Iskola kért föl bennünket, hogy „pályaorientációs nap”-juk alkalmával tartsunk bemutatót, előadást a 48-as honvédség szerepéről, viseletéről, fegyverzetéről.
Eger számtalan gyönyörű történelmi emléke közül egy sok szép, saját történetet is bíró épületnél állt meg csapatbuszunk. A fogadtatás kedves és örömteli volt, mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek kiváncsisággal és jókedvvel fogadtak, és bár mindig örömmel megyünk akár iskolai, akár más bemutatókra, ez jó alapot adott a bajtársainknak is a nap további részére.
Alighogy megjelentünk, máris az érdeklődő pillantások mellé a kérdéseket is megkaptuk: az iskola udvarán gyülekezve-várakozva a kint játszó gyerekek tudakolták fölszerelésünk, egyenruhánk részleteit és motivációink okait.
Volt szerencsénk ekkor találkozni az intézmény névadójának, Lenkey Jánosnak a leszármazottjával is, akivel csapatunk szép rendben kivonult a Végvári Vitézek Terére a szoborcsoporthoz, és az iskola aulájában található Lenkey-emlékműhöz, hogy tisztelegjünk emléke és a haza érdekében szeretettel viselt szolgálata előtt.
Az iskola udvarán közben rengeteg tanuló gyűlt össze, így a bemutatónk megkezdésekor jó sokan hallgatták Századosunk ismertetőjét a korról, a fegyverzetről, a honvédségről. A részletesebb ismertetést később adták hagyományőrző honvédeink, merthogy a pár mondatos figyelemfelkeltő bevezetés után jelet is adott egy kisebb csatabemutató megkezdésére.
Bajtársaink honvédként és sorgyalogként is jelen voltak, így egy kis összecsapást tudtunk keríteni a fiataloknak. Természetesen az első egy-két lövés nagyon komoly visszhangot váltott ki – a gyerekekből! A „csatazajt” hamar megszokták, s ettől kezdve a feszültséggel teli szurkolásuk hangja töltötte meg a levegőt. Szükség is volt erre, mert váltakozó küzdelem alakult ki, honvédeinket kétszer-háromszor is visszaverték a császáriak, de végül győzött a szabadságharcos lelkület – nem kis részben az őket végig buzdító tanulóknak köszönhetően.
Még nem szállt föl az iskola épülete fölé a lőporfüst, de a gyerekek máris kisebb csoportokban körülvették az egyenként fölálló bajtársakat, hiszen rengeteg kérdésük mellett a fegyvereket is közelről szerették volna látni.
Csapatunk tagjai hosszasan állták a sarat, majd egy ötödikes osztály kíséretében elindultak Cserey Ignác sírjához, a Hatvani-temetőbe. Lelkesedésük akkora volt, hogy a Százados határozott, katonás, honvédes lépteit végig tartották, így szervezetten és szép rendben érkeztünk meg célunkhoz.
Először a kápolnai csata áldozatainak emlékhelyéhez mentünk, ahol Berlinger Gábor csapatparancsnok pár szóban megemlékezett az elesett hősökről, majd a Budai 2. Honvédzászlóalj alapító és első parancsnokának sírjához vonultunk, hogy főhajtással tegyük tiszteletünket munkássága és hazaszeretete előtt.
Itt igazán megható pillanatokat éltünk meg, mert miközben parancsnokunk Cserey Ignác erdélyi gyökereiről, bardóci születéséről beszélt, végig lobogott a csendes, napsütötte, enyhe szellőben az a székelyzászló, amelyet szülőfalujának lelkes, szeretettel teli, magyarságukat minden nehézségen, fájdalmon, sokszor magárahagyatottságban is megőrző, megélő, nemzetszerető magyar testvéreink adtak csapatunknak a hála, a szeretet és a tisztelet kölcsönös és mélyen, őszintén megélt jeleként.
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt Balázsi Zoltán lelkipásztorral és a bardoci református gyülekezet presbitereivel együtt tisztelegtünk a NÖRI által gyönyörűen felújított és államilag védetté vált sírhelynél.
A gyerekek mindkét helyen csöndben, figyelemmel hallgatták Századosunk szavait, de még kérdéseik is voltak a tiszteletadás után.
Igazán nagy öröm volt a Lenkey János Általános Iskola tanulóinak és tanárainak előadást és bemutatót tartani. Így bár volt egy kis busongás bennünk, hogy véget ért a program, de összességében jó szívvel és örömmel hagytuk el Eger városát – talán azért is, mert tudjuk: e szép és szeretett városba, e kedves és szeretetteljes emberek közé vissza fogunk térni!