A tápióbicskei csata az 1848–49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának egyik kiemelkedő összecsapása volt, Klapka György és Damjanich János vereséget mért Josip Jelačić erőire 1849. április 4-én. Honvéd gyalogsági és tüzérségi csapatunk minden évben részt vesz a hagyományőrző csatabemutatón és fejet hajt az emlékműnél a Hősök tiszteletére.
A Tápióbicske csata emlékműnél csapatunk állította ki a díszőrséget, 6 fővel vettünk részt a megemlékezésen.
Az emlékező beszédet Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója tartotta.
Az 1848-49-es vonatkozású nemzeti és történelmi emlékhelyek bemutatása után Móczár Gábor azt hangsúlyozta, hogy történelmi emlékhelyeink közül tizenkettedik 48/49-es helyszínként kiemelendő a megemlékezés csodálatos környezete, a tápióbicskei csatatér történelmi emlékhelye, ahol két éve avattuk fel a történelmi emlékhelyet jelölő sztélét, amely ünnepségen szintén csapatunk díszelgett.
A megemlékezésen a térség országgyűlési képviselője, környékbeli településeinek polgármesterei, civil szervezetek, iskolák képviselői helyezték el az emlékezés virágait, közel 30 koszorút helyeztek el a katonák. A Budai 2. Honvédzászlóalj képviseletében Berlinger Gábor hő. szds. koszorúzott.
A megemlékezés után átsiettünk a harctérre, a híres híd mellett már felsorakoztak a csapatok a dísz-szemléhez.
A csatabemutatón honvéd tüzérségünk három fővel a centrumban felállított tüzérütegben szerepelt, honvéd csapatunk a Pesti 1-esekkel és két békési honvéddel kiegészülve a jobb szárnyon helyezkedett el. A csatajátékot Csikány Tamás dandártábornok, hadtörténész narrálta.
1849 április 4-én, amikor az I. hadtest elérte Tápióbicskét, Klapka György hadtestparancsnok azt hitte, a faluban csak az ellenség poggyásza van, ezért a nagy zsákmány reményében úgy döntött, rajtaüt az ellenséges csapatokon.
A faluban azonban Jellasics vezetésével az egész Rastics-dandár tartózkodott, mely ellentámadásával kavarodást és nagy veszteséget okozott Klapka csapatainak, melyek fejvesztve menekültek a Tápió hídjához.
A csata menetét Damjanich János III. hadtestének megérkezése fordította meg. A Leiningen-dandár a 3. és 9. honvédzászlóalja Földváry Károly vezetésével hősies küzdelemben elűzte az ellenséget, és megtisztította a falut.
A csata elején egységünk játszotta el a Klapka hadtest történetét. Oszlopban átvonultunk a hídon és találkoztunk egy szekérrel, amely jelenet a tápióbicskei szájhagyományra utalt, mely szerint Klapka Tápióbicske felé közeledve egy öreg bicskei kereskedővel, Büdös Samuval találkozott, aki a tábornok kérdéseire azt válaszolta, hogy Tápióbicskén nincsenek császáriak.
Így bevonultunk a faluba, ahol az elbújt császáriak sortűzzel fogadtak és menekülésre kényszerítették csapatunkat.
Pető István fotója
A túlerő hatására visszamenekültünk a hídon át, majd rendeztük csapatunkat és a jobb szárnyra tagozódtunk.
A csatajáték látványos volt, a pirotechnika jól működött, a vértes lovasság idén kiváló volt, gyalogsági gomolyban védekeztünk ellenük.
A többször hullámzó harc végén elfoglaltuk a falut és kiszorítottuk a császári erőket.
A csatajáték végén a győztes csapatunk az elfoglalt falu előtt:
A bemutató végén díszmenetben vonultunk el a nézők előtt.
A gyalogság és tüzérség együtt a csata után:
A Görgey Kör tagjai Ress Zoltán alelnökkel a csata végén:
A csatabemutató után csapatunk egy része a faluban a gálavacsorán vett részt, ezúton is köszönjük a meghívást és a szállásolást Herczeg Róbert polgármester úrnak!
A csapatunk több tagja pedig a csatatér melletti sátortáborban maradt, másnap reggel pedig kiképzéssel folytattuk, ahol főként a csatárláncot tudtuk gyakorolni.
