A tápióbicskei csata az év egyik legvártabb eseménye, hiszen a szabadságharc egyik ikonikus csatájáról van szó, még ha a szervezéssel több problémánk is van: a korhűséget, a hiteles képet és a biztonságot a szervezők feláldozzák a fesztivál oltárán: betyárok, hölgy lovasok, gyerekcsapatok, hiányos öltözetű, nem korhű (még monarchiás lovasok is szerepelhettek) részvevők tarkítják a csatateret, de ezzel a bemutató komolysága és hitelessége is odavész. Ennek ellenére minden évben ott vagyunk a csatában, egyszerűen ott a helyünk a körülményektől függetlenül. Idén a Gyalogmenet részeként vonultunk a tápióbicskei csatatérre és másnap innen folytattuk az egykori vonulási útvonalon a gyalogsági menetet egészen Gödöllőig.
Miután beérkeztünk a tápióbicskei megemlékezésről, ebédeltünk majd megkezdődött a készülődés, a felszerelés ellenőrzése, az ágyú kivétele a szállító járműből, a fegyverek belövése, amelyet már fel is vett Hegyi Andor, a M2 Petőfi TV tudósítója. Andor honvéd egyenruhát is kapott tőlünk, így a csata forgatagába is bejutott, így a riportok után csatajeleneteket is tudott forgatni.
Vendégeink is érkeztek: a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei is megismerkedtek a 48-as honvédek felszerelésével és kipróbálhatták a kovás elöltöltős puskáinkat.
Növendékeink 48-as honvédként. 🙂
Közzétette: Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium – 2019. április 4., csütörtök
Időközben tisztjeink a parancsnoki bejárásra siettek, addig a csapat felszerelt, felkerültek a bornyúk is a hátakra és összeálltunk menetoszlopba. Elindultak a seregek a dísz-szemléhez, amelyen szokásosan a híd két oldalán álltak fel a magyar és a császári csapatok. A beszédek után a honvédelmi államtitkár úr és kísérete megtartotta a szemlét, a csapatok tisztelegtek, a zászlókra felkerültek az emlékszalagok.
A csata a csapatok felállításával kezdődött, a magyar oldalon három szárnyon, jobb oldalt a nemzetőrök és a lengyel légió, középen Budai 2-esek-Szegedi 3-asok, majd Kecskemét és Békés-Jászdózsa bal szárny, közöttünk az ágyúállások.
A csata kezdetén zászlóaljunk játszotta el a Klapka Légió futását: bevonultunk a faluba, de a megbújt császáriak ágyútüzet és puskasortüzeket lőttek közénk, így végigfutva a csatateret hátráltunk meg, vissza-vissza lőve. Már a hídon is átmenekültünk, de a császáriak nem üldöztek minket…
Visszaérve a honvéd arcvonalhoz rendeztük sorainkat és megkezdődött a csata. A szárnyak váltakozva rohamozták a hidat, puskasortüzek és szuronyrohamok közepette kétszeri visszavonulás után harmadszor törtünk át. A császáriak a falu felé hátráltak, majd megadták magukat.
A csata után beszélgetés a bajtársakkal, majd gyors pakolás és indulás elfoglalni a szálláshelyeket az erdei iskolában, amely a csatatértől 1,5 km-re volt található. A tábori élet kialakítása után (akinek nem jutott vaságy, az kinyitotta a tábori ágyat vagy felfújta a matracát) elkezdődött a nótaest, amelyhez parancsnokunk segítséget hozott, kinyomtatta számos katonadal szövegét. Este 11-kor ezredes úr takarodót parancsolt, a korai kelés és a másnapi km szám miatt valóban nyugovóra kellett már térnünk.
