A Tavaszi Hadjárat Gyalogmenete

Tavaszi Hadjárat Honvéd Gyalogmenet 2019

A Tavaszi Emlékhadjárattal párhuzamosan idén a szabadságharc tavaszi hadjáratának 170 éves évfordulója tiszteletére az MHKHSZ megszervezte a Gyalogmenetet, amely a hős honvédsereg eredeti útvonalának egy szakaszának teljesítését tűzte ki célul. Vass László hő. ezredes úr főszervezésével a tiszti kar előzetesen kétszeri bejárásában végignézte terepjárókon a földutakat, egyeztetett az érintett önkormányzatokkal a csatabemutatók, szállás és étkezés témáiban.

Április 4. Csütörtök

Elérkezett a várva várt április 4-e, persze nem az idősebbekben berögzített esemény, hanem a tápióbicske csata időpontja végett. A gyalogmenetes csapatok egy része már 10 órakor teljes felszerelésben várta Tápióbicske főterén a megemlékezést és az ünnepségre érkezett bajtársakat köszöntötték. Nagy örömünkre a szentegyházi huszárokkal is ölelkezhettünk, ismét eljöttek együtt megvívni a tápióbicskei ütközetet. Szini Sebő Alajos emlékhelyén a méltó ünnepség végén tüzérségünk díszlövést adott le ágyúnkból, ezzel a Gyalogmenet kezdetét is jelezte egyben. Díszmenettel tisztelegtünk az emlékhely előtt, majd a helyi általános iskolába meneteltünk, ahol az ünnepségen vettünk részt, megtekintettük a diákok műsorát. Már harangoztak, amikor összeállt a menet, amelyet honvédjeink vezettek fel és a több km-es távot a csatatérig dobszóra hármas oszlopban menetelve tettük meg. A csatatérre érkezve még dalra is fakadtunk, így valóban látványos beérkezésünk volt a táborban, ahol már hagyományőrzők tömegei készültek a nagy eseményre.

Tápióbicskei csata 2019

Az ebéd után megkezdődött a készülődés, a felszerelés ellenőrzése, az ágyú kivétele a szállító járműből, a fegyverek belövése, amelyet már fel is vett Hegyi Andor, a M2 Petőfi TV tudósítója. Andor honvéd egyenruhát is kapott tőlünk, így a csata forgatagába is bejutott, így a riportok után csatajeleneteket is tudott forgatni.

Vendégeink is érkeztek: a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendékei is megismerkedtek a 48-as honvédek felszerelésével és kipróbálhatták a kovás elöltöltős puskáinkat.

Növendékeink 48-as honvédként. 🙂

Közzétette: Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium – 2019. április 4., csütörtök

Időközben tisztjeink a parancsnoki bejárásra siettek, addig a csapat felszerelt, felkerültek a bornyúk is a hátakra és összeálltunk menetoszlopba. Elindultak a seregek a dísz-szemléhez, amelyen szokásosan a híd két oldalán álltak fel a magyar és a császári csapatok. A beszédek után a honvédelmi államtitkár úr és kísérete megtartotta a szemlét, a csapatok tisztelegtek, a zászlókra felkerültek az emlékszalagok.

Tavaszi Hadjárat Honvéd Gyalogmenet 2019

A csata a csapatok felállításával kezdődött, a magyar oldalon három szárnyon, jobb oldalt a nemzetőrök és a lengyel légió, középen Budai 2-esek-Szegedi 3-asok, majd Kecskemét és Békés-Jászdózsa bal szárny, közöttünk az ágyúállások.

A csata kezdetén zászlóaljunk játszotta el a Klapka Légió futását: bevonultunk a faluba, de a megbújt császáriak ágyútüzet és puskasortüzeket lőttek közénk, így végigfutva a csatateret hátráltunk meg, vissza-vissza lőve. Már a hídon is átmenekültünk, de a császáriak nem üldöztek minket…

Tápióbicskei csata 2019.

Visszaérve a honvéd arcvonalhoz rendeztük sorainkat és megkezdődött a csata. A szárnyak váltakozva rohamozták a hidat, puskasortüzek és szuronyrohamok közepette kétszeri visszavonulás után harmadszor törtünk át. A császáriak a falu felé hátráltak, majd megadták magukat.

Tápióbicskei csata 2019.

Tápióbicskei csata 2019

A csata után beszélgetés a bajtársakkal, majd gyors pakolás és indulás elfoglalni a szálláshelyeket az erdei iskolában, amely a csatatértől 1,5 km-re volt található. A tábori élet kialakítása után (akinek nem jutott vaságy, az kinyitotta a tábori ágyat vagy felfújta a matracát) elkezdődött a nótaest, amelyhez parancsnokunk segítséget hozott, kinyomtatta számos katonadal szövegét. Este 11-kor ezredes úr takarodót parancsolt, a korai kelés és a másnapi km szám miatt valóban nyugovóra kellett már térnünk.

Április 5. Péntek

A Gyalogmenet térképe – kattintásra nagyítható!

Vass ezredes még az éjjel kiadta a parancsot: a tiszteknek ébresztő 5 órakor, legénységnek fél 6-kor! Természetesen az 5 órás ébresztő végiggyűrűzött a 12 ágyas szobákban, így a napfelkeltét beelőzve már készülődtek a katonák. A csatatéren a nagysátorban maradt seregrészért visszaküldtünk egy kisbuszt, mert nem volt annyi autó a szálláshelyükön, hogy mindenki átjusson, így lassan beérkezett (majdnem) minden csapat, a huszárok már nyergelték a lovakat, készítették elő az ezredes úr lovát, merthogy a zászlóalj parancsnokának lóháton a helye… A hintóhoz is befogták a lovakat, így összeállt a menetoszlop: 55 gyalogos honvéd, nemzetőr, 4 lovas és egy fogat. A császári gyalogság és a tüzérség autókkal előrement, hogy a falvakat elfoglalják, mire a honvéd menet odaér és felszabadítsa.

Utolsó egyeztetés és megindult a nagy menet, mára 30-32 km van előirányozva, közben négy csatabemutató az érintett falvakban.

Az első célpontunk Tápióság, az út első fele homokos talajon vezet, misztikus homokfelhőben gyalogolunk. A nemzetőrök az indulásnál lemaradtak, így egyelőre csak barna atillában a honvéd gyalogság uralja a tájat.

Rövid megálló a falu szélén egy lovastanyánál, ahol találkozunk a Tavaszi Emlékhadjárat lovasaival és együtt érkezünk az első bemutatóhelyre, a tápiósági focipályához, ahol már várnak minket a helyi iskolások. A császáriak a megbeszéltek szerint már “beásva” várnak minket, elfoglalták a pálya melletti dombot, az ágyú beirányozva. Az ellenséget meglátva felvesszük az arcvonalat mintegy 40 fős honvéd harci alakzat a 9 fős császári egység ellen, akik az utóvédet játsszák el, láthatóan sok esélyük nincs ellenünk.

A vértes lovasság azért még ránk ront, gyalogsági négyszöget képezünk, közben a huszárok elkergetik őket, a gyalogság pedig megkezdi a támadást. A rövid csatabemutatón sortüzek dördülnek, majd szuronnyal kergetjük el a császáriakat a gyerekek legnagyobb örömére.

A csata megnyerése után nekiesünk a terített asztaloknak, már igencsak korgott a gyomrunk a 7-8 km-es szakasz után, ezúton is köszönjük a tápióságiaknak a szíves vendéglátást! A reggelire a nemzetőrök is utolérték a csapatot, így teljes létszámmal folytattuk az utat.

A reggeli után meg is indult a menetoszlop, a felderítő előőrsöt a budai kettesek adták. A Tápiószecső felé elterülő csodálatos réten széles vonalba fejlődve, 2-300 méterrel előrehaladva biztosítottuk a fősereget.

Tápiószecsőre beérkezve még jócskán meneteltünk az aszfaltos utcákon a közösségi térhez, ahol a helyi iskolások, óvodások vártak minket. Itt éreztük először komolyabban, hogy a bakancs kezdi törni a lábat, de még rendezetten, dobszóra menetelve érkeztünk be a térre, ahol már lesben álltak a császáriak. Ágyúnk a magyar oldalon szerepelt – tüzéreink, bár nekik nem kellett menetelniük, de viszont szorgalmasan pakolgatták egész nap föl-le az ágyút a kisbuszból.

A szecsői csatabemutató nagyon jó hangulatú, élvezetes összecsapás volt, a budai kettesek megkerülő feladatot kaptak, sikerült is oldalba kapni a schwarzgelbeket.

A csata után itt is terített asztal várt minket, jól esett a zsíros kenyér és az üdítő a táv felénél. A rövid pihenő után ismét menetoszlopba álltunk és felvonultunk a templom előtti emlékhelyhez, ahol rövid ünnepség keretében koszorúztak az önkormányzat részéről. A templomot megkerülve az úttesten díszmenetben tisztelegtünk, majd a lovasság is ügetésben díszelgett.

Utunk az erdőn keresztül folytatódott Kóka irányába, kikerülve a forgalmas aszfaltos közutakat. A felderítést ezen a szakaszon a nemzetőrök végezték, ők biztosították a fősereg nyugodt vonulását.

Kóka főterére 14 órára percre pontosan (!) értünk be, de a nézők többsége nem várt meg minket, mert a gyorsabban mozgó emlékhadjáratos lovasok már egy órával előttünk megtartották bemutatójukat és tovább lovagoltak. Így egy spontán összecsapás bontakozott ki, ahogy beérkeztünk, már lőttek is minket az unatkozó császáriak.

A csatabemutató után nagyon finom ebédet kaptunk, szükség is volt már az energiabevitelre, jóval 20 km után voltunk. Az ebéd után pihenőre is volt időnk, a sereg próbált feltölteni a hátralévő útszakaszra.

A pihenő után következett a nap utolsó útszakasza Dány felé, itt a kecskeméti honvédek voltak a felderítők. Dány felé az út nagy része egy szőlőhegyen, présházak között vezetett, sajnos csak egy gazdát találtunk, de ő készségesen meg is kínált bennünket újborral. Mire elértük a dányi sportcsarnokot, már mindenki érezte az út fáradalmát, de vissza volt még a csatabemutató, merthogy itt is előzetesen elfoglalták császári barátaink a csarnokot övező parkot. Itt a mi ágyúnk is császári lett, ezért sortüzet intéztünk saját tüzéreinkre.

A csatabemutató után elfoglaltuk a szállásunkat a sportcsarnokban, majd elfogyasztottuk egy tanteremben a finom vacsorát.

Esti program mi más is lehetett volna – meglátogattuk a dányi kocsmát, természetesen nótáztunk is egyet, majd megnéztük az említett M2 adását a tápióbicskei csatáról. Este már csepegett az eső, másnap egész napra intenzív esőket jósoltak, így rosszkedvűen tértünk nyugovóra. Reggel láss csodát, az esőfelhők elkerültek minket, sőt egész nap hatalmas szerencsénk volt, hiszen majd az egész országban esett, csak pont arra nem, amerre meneteltünk.

Április 6. Szombat

Reggel a szokásos korai ébresztő – nagyon nehezen mentek fel a bakancsok, csizmák a lábakra, fáradt, szenvedős arcok mindenhol. Viszont az időjárás megkímélte a sereget, így egy csodálatos utat tehettünk meg a Királyerdőn keresztül, amely útszakaszra már idejekorán megkértük az engedélyt és egy erdész terepjáróval vezetett végig az állami vadászterületen.

A mély homokos utat általában nem szeretik a gyaloglók, de most a puha talaj direkt jól esett a talpaknak, a szép erdő és az átrobogó szarvascsordák látványa pedig felejthetetlenné tette a napot.

Az erdőben egy tisztáson még csapatfotózásra is maradt idő, többszöri pihenő után értük el Isaszeg határát.

Ezredes úr a lovát is átadta egy szakaszra, így a budai 2-esek parancsnoka is lóra termett, hiszen így lenne korhű a zászlóalj vezetése…

Isaszegre beérkezve az első parancs a felderítőknek egy kocsma megtalálása volt, hamarosan a csapat már a söntésben találta magát. Közben jött a telefon, hogy az emlékhadjáratos csapat ránk vár a fotózásnál, így meggyorsítottuk a menetelést, és beérkeztünk még időben a fotó kedvéért.

A fotózás után ebéd következett a sportcsarnokban, ahol rengeteg ismerőssel találkoztunk össze. Időközben elért minket egy felhőszakadás, de a fegyvereket is be tudtuk vinni a száraz helyre, így igaz, hogy kihagytuk a templomnál a megemlékezést, de a fegyverek alkalmasak maradtak a csatabemutatóra. Mire elindult a menet a harcztérre, már elvonultak a felhők és a köpenyekre sem volt már szükség.

A csata az elmúlt években megszokott forgatókönyvvel, de a gyalogmenetnek köszönhető jóval nagyobb létszámmal zajlott le, idén is hatalmas forgatag volt a küzdőtéren, betyárok, szabadcsapatok, népi felkelők, gyerekcsapatok, még monarchiás huszárok is “emelték” a korhűséget, alig tudtunk biztonságosan manőverezni és sortüzeket lőni.

A csatabemutató díszmenettel zárult, majd levonultunk a művelődési házhoz, ahol szállást kaptunk, oda táboroztunk be. A tábori élet kialakítása után visszamentünk a sportcsarnokba, ahol a vacsora elfogyasztása után átvettük az emlékérmeket és okleveleket, majd bekapcsolódtunk a programba. Először átmentünk a nagysátorba, ahol Vesztergám Miklós tárogatós barátunkkal nótaestet tartottunk, korhű módon aki nem tudta a dalszövegeket, mobiltelefonon követte. A nótázás végeztével visszamentünk a sportcsarnokba, ahol már Waszlavik László harmonikán is csatlakozott Miklóshoz, így a végére már táncos mulatság kerekedett belőle, hajnalig fergetegesen mulattunk.

Április 7. Vasárnap

A Gyalogmenet utolsó napja is elérkezett. Veszteségeink jelentősen voltak, a többség szombat este hazautazott és a maradék sereg is sok sebből vérzett. Mivel az útvonal is elég csúnyácska lett volna (szeméttelep mellett, hosszabb szakaszon forgalmas főúton), a tiszti kar úgy döntött, hogy az a pár km már nem oszt, nem szoroz, gépkocsira szállva tesszük meg. Így viszont jóval tovább tudtunk reggel pihenni, kellett is, mert legtöbben éjjel 2-kor még roptuk a táncot…

Gödöllőre így lazán, idejekorán érkeztünk, most mi előztük be a lovas menetet. A királyi kastélynál felsorakoztunk, végigálltuk a beszédeket és a műsort, majd egy díszsortüzet adtunk le. Az ünnepség végén díszmenetben köszöntünk el a nézőktől, majd ebéd után befejezettnek és teljesítettnek kiáltottuk ki a Gyalogmenetet. Nagyon szép 4 nap volt, a fizikai fáradalmak, fájdalmak ellenére is mindenki jól érezte magát, úgy gondoltuk, hogy méltóképpen emlékeztünk meg hős honvéd eleinkről ezzel a menettel és a hat csatabemutatóval…

Fotók: Schmidt Andrea és Pető István

Fotótárak: Honvéd Gyalogmenet (FB), fotók: Pető István

Gyalogmenet, fotók: Schmidt Andrea

Gödöllői ünnepség (FB), fotók: Danis János

Gödöllő.hu beszámolója

Élménybeszámolók (folyamatosan bővítjük):

Pászti László hő. tizedes

“Kamaszkorom óta ’48-as szabadságharc az egyik legkedveltebb korszakom, így amikor megtudtam, hogy lesz a Tavaszi Hadjárat Gyalogmenet, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy részt akarok-e venni rajta? Nem gondolom, hogy mi, akik ott voltunk és végig csináltuk, ezzel a tettünkkel felérnénk az egykori tápióbicskei és isaszegi hősökhöz, de igenis gondolom, hogy ezáltal egy picit részesei lehettünk az ő hétköznapjaiknak. Az embert próbáló menetek, a nehéz felszerelés, a korai indulás, a néha korgó gyomor valóban közelebb hozta a mindennapjaikat. Sokszor csak játéknak tűnik egy-egy csatabemutató, most egy maroknyi fiatal és már egyáltalán nem fiatal ember megmutatta, hogy a katonai hagyományőrzés lehet ugyan olyan emberpróbáló feladat, mint a 48-as hősöké.

Rám plusz feladatként hárult, hogy frissen kinevezett altisztként a hadjárat nagyobb részében, mint tizedes vezessem a csapatot. Ugyanakkor nagy segítség is volt, mert ebben a státuszban fel sem merülhetett, hogy bármikor is feladjam.

Számomra a hadjárat legizgalmasabb szakasza Tápióság és Tápiószecső között volt, mikor is a mi zászlóaljunk adta az előőrsöt. A terep lehetővé tette, hogy csatárláncban haladjunk, olyan területen keresztül, ahol a modern civilizáció nyomai csak nagy ritkán látszódtak. Így aztán könnyű volt beleélni magamat egy régen volt tizedes szerepébe, aki, miközben folyton a láncot igazgatja és irányítja, fél szemmel a környező terepet figyeli, mikor, melyik bokorsor mögül támad rá az ellenség? Vajon a távolban felbukkanó alakok az ellenség lovasai, vagy a mi huszár előőrsünk?”

——————————————————————-

 

Kállay Attila hő. honvéd

“Hosszas várakozás után gyermekeimmel és barátaimmal végre részt vehettünk a négynapos tavaszi hadjáraton, mely Tápióbicskétől Gödöllőig tartott. Izgalmas lehetőség volt számunkra, hogy a 4 nap alatt végig dicső elődeink lábnyomában járhattunk. Mivel megközelítőleg 80 km-t tettünk meg saját lábunkon és teljes menetfelszerelésben, így nagyon elfáradtunk testileg. A második nap végére mindenkinek alaposan feltörte a bakancs a lábát, így a fájdalmakból is jutott mindenkinek egy kevéske. Azonban kitartásunk jutalmaként sokkal inkább bele tudtuk magunkat élni a 170 évvel ezelőtti történésekbe. Átéreztük a hazáért harcoló honvédek fáradalmaikat és csodáltuk kitartásukat. Ezen felül sok érdekes, eddig nem tapasztalt dolgot is kipróbálhattunk.

A számomra legkülönlegesebb az volt, amikor Tápióság és Tápiószecső között felderítő járőrbe mentünk. Erre nem sűrűn van lehetőségünk az erősen behatárolt területű csatajelentek alkalmával. Az időjárás is nekünk kedvezett. Jó hangulatban ment kis felderítő járőrünk a fő-erők előtt erdőkön és réteken keresztül. Közben miden pillanatban azt vártam, hogy felbukkan előttünk egy ellenséges fehérköpenyes és kitör az előőrs csatározás. Az ellenfél azonban nem állt a felderítés magaslatán, így békésen tudtuk megközelíteni a következő települést, ahova bevonulva a főtéren ismét győzelmet arathattunk a fősereggel együttműködésben.”