Cserey Ignác ezredes, a Budai 2. Honvédzászlóalj első parancsnoka Egerben hunyt el 1897. január 4-én. Tavaly felvettük a kapcsolatot az egri Bródy Sándor Megyei Könyvtárral, hogy a kápolnai csata megemlékezésükhöz csatlakozzunk és méltóan megemlékezzünk Cserey ezredesről is.
A precíz előkészítés után február 26-án az egri Fájdalmas Szűzanya temetőben zászlóaljunk és tüzérütegünk is felvonult és közösen emlékeztünk a Kápolnai Csata Emlékművénél a csatában elesett hősökre, majd Timon Zsigmond őrnagy sírjánál koszorúztunk, végül Cserey Ignác sírhelyénél tartottunk megemlékezést.
Cserey Ignác sírhelyénél a megemlékezés Vesztergám Miklós tárogatóművész közreműködésével a székely himnusz eléneklésével kezdődött, utalva az ezredes bardoci származására. Berlinger Gábor hő. szds. mondott méltató beszédet és v. Buda Péter megáldotta a sírhelyet, majd elhelyeztük a kegyelet koszorúit. A hős ezredes tiszteletére ágyú díszlövést adtak le tüzéreink.
A megemlékezések után a Bródy Sándor Megyei Könyvtárban tartottunk előadást a 48-as honvéd gyalogság és tüzérség megszervezéséről, harcászatáról. A gyerekek felpróbűűlhatták a honvéd atillát és fapuskákkal alaki gyakorlaton vehettek részt. Nagy érdelődéssel tekinteték meg a tápióbicskei csata terepasztalát, a csatát röviden Pászti tizedes ismertette számukra. Az előadás után az udvaron bemutattuk a puskával történő töltést és tüzelést, majd az ágyú töltését és lövését. A három ágyúlövést a gyerekek nagy ovációval fogadták, remélhetőleg nagy élményt nyújtott számukra a bemutató.
FOTÓK
A kápolnai csata
A kápolnai csatában 1849. február 26-27-én a magyar honvédsereg nem szenvedett vereséget, bár a csatatér a császári és királyi csapatok kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. Ténylegesen a Görgei-hadtest nem tudott beavatkozni, miután Görgei – „nem találván meg a főhadiszállást” késedelmesen vette volna fel a harcérintkezést. Klapka elfelejtette biztosítani a Siroki-völgyet, így a visszavonulás elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában az „eldöntetlen” felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette Bécsbe, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hatására adta ki I. Ferenc József, aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az olmützi alkotmányt. A későbbi hadi események – a tavaszi hadjárat – igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket, Windisch-Graetz jelentése tehát mindenképpen túlzás volt.
A Heves Megyei Hírlap 2020.02.27.-i lapszáma:
