Zászlóaljunk is tisztelgett Kiss Zoltán ejtőernyős százados emléke előtt a Rákoskeresztúri Köztemető 298-as parcellájánál. Kiss Zoltán dédunokája, Berlinger Marcell zászlóaljunk dobosa, katonai hagyományőrzőként 10 éves kora óta folytatja a családi hagyományokat. Zászlóaljunk emelt fővel tisztelgett, a korhűségtől eltekintve ott volt a helyünk a Magyar Honvédség ejtőernyős katonái és a Magyar Ejtőernyős-Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör díszőrei és mellett. Tisztelet a Hősöknek!

Fotók a megemlékezésről

Kiss Zoltán

1914. január 14-én született a Tolna megyei Fadd községben. Édesapja Kiss Lajos Fadd község segédjegyzőjeként dolgozott 1945-ig. Édesanyja Tumó Mária. 1925 és 1929 között Szekszárdon végezte el a reálgimnázium első négy osztályát. Tanulmányait Sopronban II. Rákóczi Ferenc Honvéd Főreáliskolában folytatta. A főreálban intenzíven sportolt atletizált ezzel megalapozta a jó fizikumát, és a sport révén jó barátságot kötött Makray Ferenccel, akivel több sportversenyen is jó eredménnyel szerepeltek.

Az érettségi után 1933-ban Sopronból egyenes út vezetett a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára. Az Akadémián a közös érdeklődésük és sportszeretetük révén örök barátságot kötött Szokolay Tamás évfolyamtársával. 1937. augusztus 20-án együtt avatták a három jó barátot gyalogos hadnagyként. Az avatás után az ország más-más helyőrségeiben kaptak beosztást, így egy időre elváltak útjaik, de levélben továbbra is tartották a kapcsolatot egymással. Kiss Zoltán a M. Kir. 5. Határőr kerületi parancsnokhelyettes II. osztályánál kap kiképző tiszti beosztást. 1938 nyarán a Honvédelmi minisztérium felhívást küldött ki a csapatokhoz, amelyben ejtőernyős szolgálatra kerestek fiatal tiszteket. A felhívásra jelentkezett Kiss Zoltán is. 1938. augusztus 16-án, Budapesten a Mária Terézia laktanyában az orvosi vizsgálaton ismét találkozott a három jó barát, ahol mindhárman megfeleltek a szigorú vizsgálatokon. 1938. szeptember 11-én Szombathelyen megalakul az ejtőernyős kiképző keret. A kísérleti keret folyamatosan végzi az ugrásokat így ezzel, mind több tapasztalatot szerezve.

1938-ban fiatal hadnagyként a felállításra kerülő ejtőernyős kiképző keret tagja. Így az egyik legtapasztaltabb ejtőernyős tiszt válik belőle az évek múlásával. 1941.04.12.-én a Délvidéki bevetésre induló ejtőernyős harccsoport, egyik szakaszparancsnoka, a vezérgép lezuhanása vitéz Bertalan Árpád halála és a bevetésre induló század parancsnoknak a sérülése után, átveszi a bevetésre induló harccsoport parancsnokságát.

A 3. Hadsereg parancsnoksága 19 óra előtt néhány perccel adta ki az új bevetési parancsot. A három gép rövid időn belül fel is szállt. Az ugrás erős szürkületben Csantavértől keletre történt meg, navigációs hiba miatt a megadott céltól a Ferenc csatorna hídjától mintegy 15 kilométerre érnek földet az ejtőernyősök. Kiss Zoltán rádión kapcsolatot létesített az előrenyomuló gépkocsizó alakulatokkal, velük együtt vettek részt Szenttamás és a célként megjelölt híd elfoglalásában. Újvédéken utcai harcokra került sor, ahol egy golyószóróst 15-20 lépésre sebesülés ért, ellenséges géppuska és puskatűz ellenére a Kiss főhadnagy alárendeltjéhez kúszott, és a sebesültet és a gyolyószórót is a fedezék mögé húzta.

A vezetése alatt a délvidéken becsülettel helytállnak az ejtőernyősök kevés veszteséggel, két fő kivételével mindenkit hazahozott Pápára az ejtőernyős fészekbe a fiatal parancsnok.

1942-ben több tiszttel, tiszthelyettessel együtt a keleti hadszíntérre vezénylik további harci tapasztalatszerzés céljából. 1942. augusztus 20-ától – 1942. novemberi sebesüléséig frontszolgálatot lát el az 1. Páncélos hadosztálynál előbb, mint század, majd zászlóaljparancsnok a Keleti arcvonalon Korotoljáknál. Haza érkezése után visszatért pápára az eje. zászlóaljhoz, ahol századparancsnoki beosztást lát el.

1943. december 15-e és 1944. március 24-e között egy tisztesképző tanfolyamnak volt a parancsnoka.

1944 augusztusában a 2. és 3. Ukrán Front iasi-kisinyovi áttörése és a románok kiugrása miatt a szovjet csapatok gyors előretörése már Dél Erdélyt Nagyváradot fenyegette ezért 1944 szeptember 25-én mozgósították a Pápán maradt ejtőernyősöket. Egy alkalmi század erejű harccsoporttal Nagyvárad és környéke védelmére vezénylik légi szállítással. Nagyvárad, Váradles környékén kemény embert próbáló védelmi harcokban verik vissza napokig a nagy túlerőben lévő szovjet páncélosokat és az azokat kísérő gyalogságot. A visszavonulás során Tiszafüredi hídfőben kemény és nagy veszteségekkel járó harcokkal tartja fel az előre nyomuló szovjet csapatokat.

Katonáival feltöltésre visszatér Pápára, ahol az ezreddé bővülés után az I. zászlóalj parancsnokává nevezik ki. Rövidesen ismét az első vonalban találja magát katonáival Balatontól délre, Kéthelynél decemberben egységének erején jóval túlmutatóan három hétig tartja fel a szovjetek támadást.

1945 január 5-én Garamnál szovjet fogságba esik, előbb a ceglédi, majd a jászberényi hadifogolytáborba kerül, ahol 1945 májusában csatlakozik a Demokratikus Honvédség 1. hadosztályához, de B listára kerül, ezért elbocsájtják a szolgálatból. 1948-ig Pápán él fizikai munkákat vállalva tartja el családját.

1948 nyarától megkezdődött a magyar haderő erőltetett ütemű szovjet mintájú fejlesztése, szovjet fegyverekkel való felfegyverzése. A Honvéd Vezérkar – akkori főnöke Sólyom László altábornagy – döntött az ejtőernyős fegyvernem újjászervezéséről. Több régi ejtőernyős tisztel együtt Kiss Zoltánt is behívták a hadseregbe, megbízták az ejtőernyős kiképzés megszervezésével. 1948 szeptemberében Szolnokon megalakult egy ejtőernyős kiképző keret egykori pápai tisztekből, tiszthelyettesekből és katonákból. Akik ember feletti munkával csak úgy, mint 1938-ban 1948-ban is szinte a semmiből, illetve most még rosszabb körülmények között egy év alatt századdá bővítve újra létrehozzák a honvédség ejtőernyős alakulatát.
A szaktudásukra csak rövid ideig volt szükség, az 1950-es évek elején megindult tisztogatások fő céltáblái a Horthysta tisztek lettek.

Ennek 1951 nyarán esett áldozatául Kiss Zoltán százados is. Feleségével és három kisgyermekével a Balatonkenesei üdülőben töltötte szabadságát, ahonnan ejtőernyős kiképzési terv egyeztetésének ürügyével, azonnali hatállyal felrendelték a Honvédelmi minisztériumba.
Ott letartoztatták és többé nem látta senki!

Felesége szakadatlanul kereste, de nem kapott hírt felőle. Felesége Szolnokra visszatérve, otthonukba, nem mert egyedül bemenni. Ezért férjének egy tiszthelyettes beosztottját – akivel már pápán is együtt szolgáltak egy Jutasi ejtőernyős őrmestert – kérte meg kísérje el a lakásukba. A lakásukat feldúlva találta. Kiss Zoltánnét soha senki nem értesítette hivatalosan, hogy férjét letartoztatták! Viszont a helyőrség parancsnokától kapott egy felszólítást, hogy a szolgálati lakást 14 napon belül ürítse ki! Gyermekeivel szüleihez költözött pápára. Kiss Zoltánné csak 1956-ban a forradalom alatt tudta meg, hogy férjét koholt vádak alapján 1952. április 10.-én kivégezték.

A rendszerváltás után Kiss Zoltán századost 1991-ben a család és a MEBSZ közös kezdeményezésére rehabilitálták, posztumusz alezredessé léptették elő.

Emlékét Pápán egykori lakóháza falán és Budapesten a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában, Szolnokon egykori szolgálati helyén őrzi emléktábla.

Emlékét örökké megőrizzük!

Az életrajzot összeállította: Gáll Gábor

Az archív fényképek bármilyen felhasználáshoz írásbeli engedélyt kell kérni!