A Felvidéki Hadjáratra minden évben kiemelten készülünk, fontos feladatnak tekintjük a felvidéki honfitársainkkal együtt megemlékezni a 48-as hősökről, és különösen felemelő érzés a komáromi Klapka szobornál a koszorúzás a sortűzzel.
A Felvidéki Hadjárat menetéhez Szímőn csatlakoztunk az előőrsként hatan, de útközben még betértünk a dél-komáromi Csillagerődbe, ahol megtekintettük a szépen felújított várat és az antik gipsz szobor gyűjteményt.
Szímőn az iskola udvarán gyalogsági és tüzérségi bemutatót tartottunk, majd a lovasság tartott alaki bemutatót. A szimőiek nagy szeretetel fogadtak minket, este részt vettünk a májusfa állítási ünnepségen, majd hajnalig tartott a nótaest Vesztergám Miklós tárogatós vezetésével.
Május 1-én a Komáromi Napok keretében hagyományosan két fontos feladatunk van: megemlékezés a Klapka szobornál és csatabemutató az Öregvárban.
Délelőtt az észak-komáromi Öregvárban gyülekeztünk, beérkezett csapatunk másik fele is. Az ebéd elfogyasztása után összeállítottuk a honvéd díszegységet Kecskeméttel és Szegeddel közösen. Az újonnak kiállított Komáromi Nemzetőrség nagy örömünkre idén már együtt emlékezett és harcolt velünk, a díszmenetbe ők is beálltak.
Az Öregváron keresztül (amely felújítása szakaszonként már érzékelhető) meneteltünk át a Klapka szoborhoz. A dísztéren mozdulni nem lehetett, a május 1-i fesztivál zajlott, a rendőröknek kellett utat vágni, hogy a kettes oszlop elférjen.
A két legkisebb katonát állítottuk ki díszőrnek az emlékmű mellé, majd a polgármester úrtól engedélyt kértünk a koszorúzásra. A megemlékezés végén együtt énekeltük a tömeggel a himnuszt, felemelő érzés volt. A díszelgés után sortűz következett, beremegett a tér, amelyet hatalmas ováció követett.
A visszafelé vonuló honvéd díszegység hagyományosan megállt az Öregvár Lipót kapujánál egy közös fotóra.
A hadibemutató látványos volt a császári hagyományőrzők kisebb létszáma ellenére is, a négy ágyú folyamatosan ontotta a tüzet, hatalmas robbanások rázták a földet.
A Mi ágyunk császári szolgálatba szegődött, a két oldal elosztottuk az ágyúkat.
A lovassági mozgások is nagyon jók voltak, a gyalogsági négyszögeket is tudtuk alkalmazni. A sortüzek után egy végső szuronyroham volt, amellyel bekerítettük az ellenséget.
Tisztelgés a parancsnokok előtt a csatabemutató végén
Ezúton is köszönjük a szervezést Tárnok Istvánnak, szép hétvégét töltöttünk együtt!
Kiss Gergő fotói:
