Egyesületünk két éve csatlakozott a középiskolai közösségi szolgálat rendszeréhez és azóta próbáljuk a diákokat a hagyományőrzés keretein belül olyan tevékenységekre serkenteni, amelyek a szociális, jótékonysági és közösségi érzéküket, kulturális és történelmi érdeklődésüket fejlesztik. Halottak Napját követően november 5-én a Budakeszi és Telki között a Nap-hegyi katonasírokhoz szerveztünk egy menettúrát, amely fő célja a honvéd katonasírok rendbetétele és a hősökről történő megemlékezés volt.
A Budakeszi Nagy Sándor József Gimnáziummal már régóta jó kapcsolatban vagyunk, az iskolai ünnepségeken díszőrséget adunk és bemutatókat tartunk. A közösségi szolgálat a gimnáziummal is jól működik, de most szerveztünk először olyan tematikus programot, amely kimondottan a közösségi szolgálatra szerveztünk meg.
Az eső áztatta sáros terep, a beharangozott 10 km, nagy szintkülönbség és hűvös idő ellenére 15 diák vállalta a szolgálatot és nagy örömünkre velük tartott Rimóczi Tamás történelemtanár úr is. Csapatunkból hatan kísértük a diákokat, a túravezetőnk v. Pénzes Kálmán hő. tüzér volt, aki erdészként és mezőőrként, korábban a Pilisi Parkerdő körzetvezetőjeként a terep legjobb ismerője.
A találkozó a mamutfenyők hídjánál volt, a diákok a táskáikat betehették egyik autónkba, amely a végállomásra vitte azokat, így nem kellett “felesleges” terhet cipelniük. Az indulásnál húzhattak 48-as történelmi témákat, amelyek kidolgozásával bővíthető volt a közösségi óraszám, olyan érdekes témákkal készültünk számukra, amelyek megtalálhatóak honlapunkon, így gyorsan kidolgozhatóak. Az angol nyelvő beszámolókért még angol 5-öst is kaphattak, vagyis a motiváció is megvolt az induláshoz.
A mamutfenyők és a Nagyrét érintésével a telki lovardán át ment az utunk, majd jött a kemény kaptató, amely már sötétedésben vitt fel a 460 m magas Nap-hegyre, ahol a három katona sírja található. Az 1945. február 11-én a budai vár ostromgyűrűjéből kitörő és idáig eljutó magyar honvédek sírját viszonylag kevesen ismerik, távol van a fő turistaútvonalaktól, ezért ápolása volt a fő feladatunk. A diákok segítettek kigazolni, az elmozduló köveket visszahelyezni, majd meggyújtottuk a mécseseket, lekerültek a fejekről a sapkák és elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. A megemlékezés után Pénzes Kálmán, Rimóczi Tamás és Berlinger Gábor röviden meséltek a Kitörés magyar vonatkozásairól és arról, hogy miért fontos a hagyományőrzés.
Az út a gerincen vezetett a Vadasparkig, ahol létrán átmászva folytattuk az utat a Szilfa tisztásig, ahonnan már a műúton érkeztünk az Országzászlóig. A diákoknak meg sem kottyant a teljesítménytúrának is beillő 10 km-es, csúszós, sziklás, sötét terep, és láthatóan jó kedvvel indultak haza.
Ezúton is köszönjük a részvételt a diákoknak, a szervezésben és lebonyolításban résztvevő tanároknak, hogy méltóan megemlékezhettünk az erdő mélyén nyugvó hős magyar katonákról.
