Csapatunk minden évben megemlékezik a Budavári Kitörésben részt vett magyar honvédekről egy emléktúra keretében. A Budai-hegyekben a Júlia majornál és a Nap-hegyen található katonasírokat keressük fel és tisztelgünk a Hősök előtt, akik gyakorlatilag lehetetlen küldetésben próbáltak kitörni a szovjet körgyűrűből.
Budavári Kitörés
1945. február 11-én este 8 óra körül indultak meg a magyar és német csapatok a többszörős körgyűrűvel lezárt Budavárból, hogy az orosz vonalakat áttörve eljussanak a Mány térségében lévő saját vonalukig. A közel 45 ezer katona, akik fele magyar volt, már a Széna és Széll Kálmán térnél félelmetes golyózáporba került, a szovjetek felkészülve várták őket. A budai utcákon, majd a Buda-hegyeken átvergődő seregből hozzávetőleg 700-an érték el a magyar-német vonalakat. Ez azt jelentette, hogy közel 44 ezer katona volt az elesettek száma! A kitörés elkerülhetetlen volt, mindenki tudta, mi vár a megadás után a szovjetek által elfogottakkal, a várban maradt sebesületeket is lángszóróval végezték ki. A kitörő magyar katonák a hazát védték, parancsot teljesítettek, kötelességünk méltó módon megemlékezni róluk.
Kitörés Emléktúra
Idén a pandémiás szabályok miatt korábban kellett indulnunk, hogy az esti kijárási korlátozást be tudjuk tartani. 16 órakor a budakeszi evangélikus templomnál találkoztunk, 9 felnőtt és 7 diák a Nagy Sándor József Gimnáziumból, akik közösségi szolgálat keretében tartottak velünk. Az időjárás csodás volt, a – 7 fokos hideg és a pár centis hó az előző napok sártengerét ideális talajjá váltotatta, a csillagos ég alatt a fehér erdei úton lámpát sem kellett használnunk. A túra a Vadasparkon keresztül vezetett, létrás átjárókon haladtunk a Júlia-majorhoz, ahol az ismeretlen katona sírjánál néma vigyázállásban hajtottunk fejet. A Nap-hegy felé már izgalmassá vált a túra, az előző napi ítéletidőben több fa is kidőlt, volt ahol át kellett másznunk rajta. A három katona sírjánál is fejet hajtottunk és meséltünk a diákoknak a Kitörés történetéről. Visszafelé a gerincen már sötétben haladtunk, de a hold fénye, a fővárosi fényszennyeződés és a havas út biztonságos haladást tett lehetővé, a diákok is csak a létráknál kapcsolták be a fejlámpákat. A megfelelő meleg túraöltözékben senki sem fázott, de el lehetett képzelni, milyen volt anno ezen az úton az oroszokkal teli erdőn a golyózáporban haladni…
