A Budai 2. Honvédzászlóalj egykori első parancsnoka, Cserey Ignác honvéd ezredes Székelyföldön Bardocon született 1803-ban. 2017. október 8-án felemelő, csodálatos ünnepség keretében avattunk emlékére kopjafát szülőfalujában, a református templom kertjében.
1848 május 21-e az önálló magyar honvédsereg megalakulásának dátuma, az első két zászlóaljat Pesten és Budán toborozták. Cserey Ignácot, akkor a 33. gyalogezred kapitányát érte a megtiszteltetés, hogy az első két zászlóalj megszervezésében részt vegyen és június 8-án honvéd őrnagyként a Budai 2. Honvédzászlóalj parancsnokának nevezték ki. A zászlószentelés után Cserey őrnagy zászlóalja azonnal elindult Délvidékre és napokon belül szinte minden átmenet nélkül a bácskai harcok színterére került. A zászlóalj hősiesen harcolt a szerbek ellen, majd a péterváradi erőd védőrségéhez csatlakozott. Cserey Ignácra hamarosan még nagyobb feladatok vártak. Október 1-jétől alezredes, az Erdélyben alakuló honvédzászlóaljak főfelügyelője Kolozsváron. November 20-tól a kolozsvári hadmegye parancsnoka. December 31-től az egyesített nagyváradi és kolozsvári hadmegye parancsnoka Nagyváradon. Ebben a beosztásában 1849. május 25-től ezredes. Világosnál esik fogságba. Aradon november 15-én golyó általi halálra ítélték. Büntetését november 24-én hét év várfogságra enyhítették. 1852-ben kegyelmet kapott, Komáromból szabadult. 1867-től Heves megye közgyámja, a megyei honvédegylet tagja. 1888—1896 között a budapesti honvédmenház parancsnoka. 1897. január 4-én Egerben hunyt el. Sírján a vers így emlékezik: „Nagy volt mint honfi, nagy mint ember, s barát.”
A zászlóaljunk történetének kutatása közben merült fel, hogy méltóképpen megemlékezzünk első parancsnokunkról, a szabadságharc egyik kiemelkedő hőséről és szülőfalujában egy kopjafát emeljünk, egy emlékhelyet hozzunk létre, ahol minden évben tiszteleghetünk nagysága előtt.
Felvettük a kapcsolatot Balázsi Dénes polgármester úrral, aki azonnal az ügy mellé állt és a településen olyan összefogást tapasztaltunk, amelyet remélni sem tudtunk. A 2,5 méteres kopjafa anyagát a helyi közbirtokosság ajánlotta fel, a kopjafa elkészítését Balázsi Gyula fafaragó mester vállalta. A motívumokat egyeztettük, a mester csodálatos alkotást készített, méltó Cserey Ignác nagyságához. A réztáblát pénteken hoztuk magunkkal és pontosan helyére talált a kopjafán.
A vasárnap délután megtartott avató ünnepségre a hagyományőrzők részéről a budai 2. honvédzászlóalj mellett a szegedi 3-as, a zalai 47-es, a málnásfürdői 85-ös zászlóaljak, a Székely Virtus huszárai (köztük Cserei Zoltán huszár, Cserey ezredes egyenesági leszármazottja!) és a kézdivásárhelyi székely határőrök is tiszteletüket tették. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusát Lukács Bence Ákos konzul képviselte, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetséget Nagy József huszárkapitány, erdélyi összekötő tiszt, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesületet elnöke, dr. Kádár László hő. alezredes képviselte.
Az ünnepség a református templomban kezdődött, a gyülekezet már helyet foglalt, amikor a zászlókat az oltár előtt háromszor megdöntve a zászlóvivők elfoglalták helyüket, majd a tisztek, utánuk a honvédek és huszárok sorban elfoglalták helyüket.
Balázsi Zoltán lelkipásztor igehirdetésében népünknek a szabadság iránti szeretetéről, vágyáról beszélt, kidomborítva helytállásunk, a szülőföldön való megmaradásunk szükségességét, hőseink példáját követve, hogy ott, ahol nagyapáink, dédnagyapáink sírjai domborulnak, mindig legyen, aki meséljen dicső múltunkról, nemzetünkről.
A jeles nap alkalmából a szószék melletti, XIV. századi harang is megkondult, mire kivonultak a hagyományőrzők és felálltak a templom fala előtt. A felavatandó kopjafa előtt Balázsi Dénes polgármester köszöntötte az ünneplőket.
– Székely emberhez méltóan, bölcsen járta végig élete útját – mondta Cserey Ignácról, akit a szabadságharc leverése után először halálra ítéltek, majd végül is megkegyelmeztek neki. – Vegyünk példát róla, bátorságáról, lelkesedéséről. Ma ugyan nem fegyverrel, de hittel, akarattal és kitartással tovább is harcolnunk kell jövőnkért, jogainkért – szólított fel az elöljáró.
Lukács Bence Ákos konzul is jelen volt az ünnepségen, ő arról szólt, hogy az általában negatív töltésű magyar ünnepek bizony azt az üzenetet hordozzák, hogy a múltban sok megpróbáltatás jutott nekünk, magyaroknak, ám ennek ellenére most olyan időket élünk, amikor álmaink megvalósulhatnak. „Most csak azt követeli a haza, hogy álljon mindenki helyt ott, ahol él, és tegye a dolgát, de azt jól tegye” – mondta.
Cserey Ignác katonai pályafutását Berlinger Gábor hagyományőrző honvédszázados elevenítette fel, beszéde végén a polgármester a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség részéről emlékplakettet is átvehetett. Cserey Lázár pedig a Cserey-leszármazottak nevében beszélt a volt ezredesről.
A beszédek után gyönyörű ünnepi műsor következett, Kolumbán Sándor látássérült fiatalember gitár előadása még a katonák szeme sarkába is könnycseppeket varázsolt, a budakeszi Jánosi Panna és a bardoci Márok Hanna Kányádi Sándor verseit szavalta, a Benkő József Gyermekkórus 48-as dalokat énekelt.
A kopjafát Balázsi Dénes polgármester és Berlinger Gábor százados együtt leplezték le és vágták el a szalagot és Balázsi Zoltán lelkipásztor megáldotta a kopjafát. A budai honvédek kivezényelték a díszőröket, majd a koszorúzások következtek. Az ünnepség végén a himnusz dallama csendült fel Vesztergám Miklós tárogatós kíséretében.
Az ünneplő bardociak és a hagyományőrző sereg átvonult a művelődési házban, ahol a település vendégül látta a résztvevőket. Az estebéd alatt kötetlenül beszélgettünk a bardociakkal, büszke, magyarságukat minden körülmények között megőrző székely embereket ismertünk meg. Megható pillanat volt, amikor Kolumbán Sanyi barátunk kezébe vehette a kardot, végigtapintotta és büszkén kitartotta – bár nem láthatta, de érezte, és nagy boldogságot láttunk rajta, hogy egy százhetven éves kard van a kezében, ami akár a szabadságharcban is részt vehetett.
Ezúton is köszönjük a bardociak vendégszeretetét, érezhető barátságát, kedvességét! Először jártunk náluk, de nem utoljára! Terveink szerint minden évben az őszi hadjárat másnapján megemlékezünk Cserey ezredesről az emlékhelyen. Erőt, tisztességet!
Forrás: Budai 2. Honvédzászlóalj és a Székely Hírmondó – hirmondo.ro
Fotók: Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa
További fotók:
Kopjafa avatás Bardocon Fotók: Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa – 44 fotó
Őszi hadjárat 2017. – Szentegyháza – Nyergestető – Bardoc – Arad Fotók: Garamvölgyi György és Berlinger Dorottya – 284 fotó