Nemzeti Ünnepünk a koronavírus elleni biztonsági intézkedések jegyében telt, március 13-án 8 iskolába és óvodába mentünk volna, 14-én több megemlékezésen vettünk volna részt Budapesttől Pátyig és az egyik legjobban várt eseményünk, a március 15-i Forradalmi Forgatag a Hadtörténeti Múzeumban is elmaradt. Honvédzászlóaljunk és tüzérütegünk nagyon készült az eseményekre, de felelős döntés születetett, így a körülményekhez alkalmazkodva döntöttünk úgy, hogy Nemzeti Ünnepünket olyan körülmények között rendezzük meg, ahol a járványügyi előírásokat a legjobban be tudjuk tartani.
Budakeszin a mamutfenyők környékére esett a választás, a megemlékezésünket nem is hirdettük, csak polgármester asszonyt és alpolgármester urat (aki csapatunk tagja) hívtuk, kiváltandó az elmaradt városi ünnepséget. A Budakeszi Hírmondó élő adásban közvetítte az eseményt, így végül városunk lakossága is velünk emlékezhetett a 48-as forradalomra és szabadságharcra.
Zászlóaljunk a Fűzfa utcán át vonult át a mamutfenyőkhöz, ahol több gyerekes család felfigyelve a dobpergésre, odajött a megemlékezésre, persze biztonságos távolságot tartva. A tüzérségünk már várta a honvédsereget, az ágyú beirányozva, tüzéreink az ágyú mögött díszben. A gyalogság is beérkezett, a mamutfenyők előtt felsorakozott és tisztelegve köszöntötte polgármester asszonyt és alpolgármester urat. A megemlékező gondolatok után Szinetár László doktor úr kapott szót, aki csapatunk orvos tagja, nagyon hasznos összefoglalót adott csapatunk tagjainak és a jelenlévőknek a koronavírus elleni védekezésről.
A kisgyerekekre való tekintettel csapatunk elénekelte a Huszárgyerek, a Százados úr sejehaj és a Gábor Áron rézágyúja katonadalokat, majd tüzérségünk három díszlövést adott le ágyúnkból a 48-as Forradalmárok és Honvéd Hősök tiszteletére.
A megemlékezést puska sortűz zárta.
A megemlékezés után honvéd gyalogságunk hadgyakorlatot tartott amely az elmaradt Forradalmi Forgatag helyett egy komplett alaki és harcászati gyakorlást jelentett. Pászti tizedes vette kezelésbe a csapatot, végigmentünk az alapvető harcászati elemeken és az eddig kevésbbé gyakorolt csatárláncot is kiveséztük. A hadgyakorlathoz kivonultunk a lovaspóló nagyrétre, ahol bőven volt hely bármilyen harcászati elem begyakorlására. Töltetet vittünk magunkkal bőven, így a csatárláncnál és a vonalharcnál is több sortüzet tudtunk lőni, majd a szuronyrohammal fejeztük be az adott gyakorlatot.
A hadgyakorlat nagyon hasznosnak bizonyult, szinte a teljes csapat jelen tudott lenni és több újoncunk is belekóstolhatott a keményebb harcászati feladatokba. A mintegy három órás hadgyakorlat után Pénzes Kálmán tüzér bajtársunk csülkös pörköltje mellett beszéltünk a teendőkről és sajnos úgy kellett elköszönnünk egymástól hogy nem tudjuk, mikor tudunk legközelebb összejönni, azt meg főként nem, mikorra tolódik a tavaszi és felvidéki hadjárat.
Dalotti Márk fotói: