2016. március 11-e nemzeti ünnepünk megünneplésének napja volt Budakeszi iskoláiban, óvodáiban. Az intézmények rugalmasságának köszönhetően sikerült megszerveznünk, hogy mindenhová el tudjunk látogatni, így elmondhatjuk, hogy Budakeszin nem volt olyan gyermek(hacsak nem volt éppen hiányzó), akivel ne találkoztunk volna ezen a szép pénteki napon. Reggel 8 órakor a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban kezdtük a napot: az aulában a teljes gimnázium várta bevonulásunkat. A himnuszt katonai tiszteletadással, fegyverrel tisztelegve köszöntöttük, majd kivonultunk, hogy kezdődhessen a diákok műsora.
Utunk dobszóra menetelve az Elmer családi napközibe vezetett, ahol a legkisebbek vártak ránk. Érdeklődve nézegették a fegyvereket, de legjobban a dob tetszett nekik, azt ki is próbálhatták. A Szél utcán végigmenetelve a Szivárvány Óvoda volt a következő állomásunk. Az óvodában nagyon készültek az ünnepségre, a gyermekek gyönyörűen felöltözve, sok verssel készültek a találkozásra. Különösen Ildikó néni csoportja tett ki magáért, a kisfiuk huszármentében, csákóban, a kislányok pártában, mellénykében szerepeltek. A sportpálya körül meneteltünk is, az ovisok követtek minket.
Sajnos a sűrű program miatt indulnunk kellett, menetben érkeztünk a Széchenyi István Általános Iskolába. Az iskola ünnepi műsorát János Attila néptánctanár, honvéd társunk rendezte, így megvolt a pontos feladatunk, a himnusz alatti tisztelgést követve két honvédunknak a műsorban is volt szerepe. Nagyon szép műsort láthattunk, örültünk, hogy mi is részese lehettünk.
Az iskolai ünnepség után “harcjárműbe” szálltunk és a Tarkabarka Óvodába indultunk. Ani néniék nagyon vártak minket, az ovisok már szép rendben az udvaron padokon ültek és izgalommal figyelték érkezésünket. A tarkabarkás gyermekek, óvónénik is nagyon készültek, szépen öltözve, versekkel vártak minket. Jánosi Attila honvédünk ide már velünk tudott tartani, így a gyerekek egy igazi meglepetést, egy kardos toborzótáncot is láthattak tőle. A gyerekeknek nagyon tetszett a tánc, a fegyverek, de itt is a dob volt a legkedveltebb. Marci dobosunk nem is olyan nagyon régen ide járt oviba, örömmel adta a dobverőt a kicsik kezébe. Láthatóan nagy élmény volt a gyerekeknek a találkozás, örömmel láttuk arcukon a lelkesedést.
A Tarkabarka után egy újabb óvoda, a Pitypang Sportóvoda következett. A gyerekek az udvaron vártak ránk, izgalommal figyelték, ahogy felszereltünk és dobszóra bevonultunk, Csoportonként közelítették meg a csapatot, nézegették meg a fegyvereket. Attila náluk is eltáncolta a toborzót, a gyerekek le sem vették a szemüket a kardról, amit honvédünk rendületlenül pörgetett. A dob természetesen itt is fontos kellék volt, sorba álltak a kicsik, hogy egy jó hangosat üthessenek rá.
12:30-ra már a Nagy Sándor József Gimnáziumban volt érkezésünk. Éppen velünk együtt érkezett meg egy busz Nagyváradról a testvériskolából, így az erdélyi gyerekek is csatlakoztak a nézőkhöz. Feladatunk a gimnáziumban is a himnusz alatti tiszteletadás volt, bevonulásunk után fegyverrel tisztelegtünk, majd Attila a gimnazistáknak is bemutatta a toborzótáncot. Délután 4 órakor a városi ünnepségen az Erkel Ferenc Művelődési Központban szerepeltünk, bevonulásunkat követően a himnusz alatt fegyverrel tisztelegtünk, majd Jánosi honvéd toborzótánca következett. Polgármester asszony ünnepi beszéde alatt a színpadon maradtunk, a városi rendezvényen is emelve az ünnepély méltóságát.
FOTÓTÁR AZ ESEMÉNYEKRŐL
Díszőrség Csíkszeredán
2016. március 15-én Csíkszeredán a nemzeti ünnepségen a Petőfi szobornál Jánosi Attila honvéd állt díszőrséget. A budakeszi küldöttséggel utazott honvéd társunk képviselte a Budai 2. Honvédzászlóaljat a székelyföldi megemlékezésen.