Idén az ozorai rendezvény a pákozdi csata elé került, de a csatabemutatón nem az ozorai 1848-as fegyverletétel felelevenítése volt a fő cél, hanem a kiváló helyszínen egy korhű csatajáték eljátszása, amely bemutatta a korszak főbb harcászati eljárásait.
Zászlóaljunk 10 fővel és ágyúnkkal érkezett Ozorára összecsapni a már itt állomásozó császári haderővel. A sorgyalog hagyományőrzők már pénteken korhű tábort vertek az ozorai focipályán, amelyet körbesáncoltak, védelmét megerősítették.
Ebéd után parancsnoki értekezlet, majd a csapatok felvonultak a templom melletti térre, ahol a háromfontos ágyú szobránál a nemzetőrök koszorúzták a csata és Perczel Mór tábornok emlékhelyét.
Tüzéreink az időközben a templom bejáratához feltolt ágyúnkból díszlövést adtak le.
A császári had az ünnepség után elvonult a vár irányába, a nemzetőrök követték őket és az utóvédjükkel tűzpárbajt vívtak. A sorgyalogság bevonult a várba, a nemzetőr felderítés segítséget kért, így a honvéd csapatok is felvonultak a várfalhoz.
Többszöri roham után a honvédek bevették a várat, a császáriak az oldalsó kapun tudtak csak kimenekülni majd a híd irányba szorítottuk őket. A hídon összecsaptak a seregek, többszöri sortűz után szuronnyal próbálták a császáriakat honvédjeink letolni, de visszavonulás lett a vége. Ekkor előretoltuk az ágyút és annak hatására visszavonult a sorgyalogság a táborba.
A végső csata a császári megerősített tábor ellen indult. A honvéd csapatok a két szélen, a nemzetőrök középen álltak fel és három irányból, tüzérségünk segítségével rohamoztuk meg a barikádot.
Csapatunk a jobb szélen a császári tüzérséget rohamozta, sikerült elfoglalni az ágyút, amely a támadásunk előtt besült. A magyar túlerő megadásra kényszerítette a hősiesen küzdő császáriakat a kimondottan élvezetes és jó hangulatú csatabemutatón.
Fotók: Kiss-Kozma Erika, Veres Sándor, Sorgyalog Hő. Egy.