Tordy Géza emlékére

Mindenkiben élénken vagy pislákolva, de él az a sokszor látott kép, amikor egy bálteremben körülrajongják Tordy Gézát, akkor Baradlay Eugént, vagyis Jenőt, és „fölszerelik”: szíjazatot és fegyvereket aggatnak rá. Belép a forradalomba. Belép az életünkbe.

Valójában már jó pár évvel korábban, a Külvárosi legendában filmszínész lett, nem is akármilyen, már az elejétől kezdve népszerű, szeretett mozivászon-hős.

A március 30-án elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Prima Primissima-kitüntetett, s számtalan szakmai és állami elismerést elnyert Tordy Géza színművészt két színház és egy minisztérium is saját halottjának tekinti – mi, az 1848–49-es korszak hagyományőrzői olyannyira megtisztelőnek gondoljuk, éljük meg alakításait, hogy szintén saját halottunknak tekintjük őt. Közülünk valót.

Jóllehet de jure nem köthető hozzánk, ő maga nem volt hagyományőrző csapat tagja. Ugyanakkor szerepei, a nagyobb közönség előtt látható filmjei, ha a magyar történelmi kalandfilmeket nézzük, azok többségében a 19. századi Magyarországon, a reformkorban és a dicső 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejében játszódtak.

Igaz, hogy volt Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, igaz, hogy volt Miklós deák az Egri csillagokban, vándordiák a kuruc Tenkes kapitányában, volt Apafi Mihály, de a 20. századi magyar filmművészet legnépszerűbb történelmi kalandfilm-alkotásai mind a szabadságharc idején játszódtak, vagy ahhoz kötődnek, és Tordy Géza szinte mindegyikben kiemelkedő szerepet játszott el: Klapka Györgyöt, a Klapka légióból; Görgei Artúrt, a Tizennégy vértanúból; Baradlay Jenőt, a „Kőszívűből” és – sokunk számára tán e felsorolásból a legnagyszerűbbet – Bódog Szilvesztert, a 80 huszárból.

A kis diákból, vándordiákból, amely szerepeket még a „Tenkesben” és az Egri csillagokban játszott, főhadnagy, majd tábornok, hős lett. Megérdemelte. Bár diákként is hős volt, segítőkész, tiszta szívű, önfeláldozó. Nem véletlenül kapta ezeket a jellemeket: minden alkalmassá, minden hitelessé tette ezekre a szerepekre. Vicának a saját élete árán is segíteni, beledobni az égő fáklyát a puskaporos hordók tömegébe, így menekítve meg Vicát az üldöző töröktől; és talán mi magunk is vele együtt lendítettük karunkat a dobásnál. Vele együtt voltunk naiv, vak, önzetlen szerelmesek, és vele együtt döbbentünk meg a kis noteszt látva és olvasva a hadbíró kezében. Talán mi magunk is kioktattuk a vérengző, bosszúálló, gyilkos hatalom vérbíráját: a nevünket csak jobban tudjuk, és hoztunk olyan áldozatot egy olyan ügyért, amelytől féltünk, s amelytől jobban féltettünk mást, és amelyet addig távol tartottunk magunktól. Klapkaként és Bódog Szilveszterként vele együtt őrlődtünk a lehetőségek, a körülmények foglyaként, a morális súlyok alatt birkózva. Ha ő nem játssza el olyan zseniálisan, hitelesen és magával ragadóan: talán kimaradnak, elmaradnak ezek a közös élmények.

De ezekkel a szerepekkel lett hagyományőrző közösségünk csodált, megbecsült színésze és példaképe. Azzal, hogy minden izmával és arcrezdülésével, nézésével és lelkének tapinthatóságával olyan tisztelet, elhivatottság, lelkesültség, szellemiség és hitelesség volt benne, amely tulajdonságokkal kellene rendelkeznie minden magyar embernek, kiváltképp ezen korszak hagyományőrzőinek.

A mi közösségünk, de nyilvánvalóan egy sokkal tágabb nézőközönség is évente legalább kétszer találkozik vele vagy Baradlayként, vagy Bódogként. Minimum kétszer egy évben meglátogat otthonunkban, együtt vagyunk vele órákat.

Mert bár kiváló színpadi színész, nagyszerű rendező, csodálatos szinkronhang is volt, a szabadságharcos filmjei örökérvényűek: írói és rendezői remekművek, amelyeket – ha még lesz televízió – száz év múlva is minden csatornán vetíteni fognak. Nincs és vélhetően nem is lesz jobb film, jobb jellem, szerep, mint amelyekben őt láttuk, s vélhetően nem is lesz jobb színész, mint ő, mikor ezeket a szerepeket eljátszotta.

Bódog Szilveszter főhadnagy a 80 huszárban

A 80 huszár végén, a hősies, de tragikus végső roham után ítéletet mondanak az életben és a halva maradt szabadságharcosok fölött. Bódog Szilveszternek ezt mondja a császári tiszt: „A hadsereg örökre kitörli [Önt] az emlékezetéből.” Ezután a huszár főhadnagy végső búcsúra emelve kardját, tisztelgésbe kezd, de az befejezetlen marad, mert pár lépés után főbe lövik.

Hagyományőrzők sora, köztük a csapatunk, a Budai 2-ik Honvédzászlóalj, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség és tagjai soha, de soha nem engedik kitörölni Tordy Géza emlékét. A filmbéli törött tiszti kard szimbolikusan most is törött: március 30-án eltörött.

De tiszteletünk és szeretetünk mindig épnek, sértetlennek fogja látni őt.

Búcsúzunk Tőled, Bajtársunk!

(Németh Gábor hő. őrvezető, Budai 2-ik Honvédzászlóalj)

————————————————————–

“A nyolcvan huszár film csákóit, kucsmáit és kalapjait többed magammal egy zuglói kalaposműhelyben készítettük 1976-1977 között. Akkor még csak egy nagy munkának gondoltam.

A film megtekintése a magyar huszárság és hagyományőrzés felé forditotta figyelmemet. Sok kutató munka, eredeti dokumentumok felkutatása évekbe telt. Ezek alapján már tudom, hogy kell elkészíteni egy eredeti csákót.

Bódog Szilveszter szerepében a ’80 huszár’ filmben – Kertai Zalán festménye

A Tordy Géza színművészt ábrázoló festményt a fonyódi kiállításon láttam meg. Éreztem hogy a film, a festmény és én elválaszthatatlanok vagyunk. Köszönöm a festőnek, Kertai Zalánnak, hogy most már a saját tulajdonomban tudhatom.

Tisztelet a film készítőinek és színészeknek, hogy maradandót alkottak!

A mai napig sokat jelent a magyar hagyományőrzőknek és természetesen nekem.”

(Aszódiné Lencsés Valéria csákókészítő mester)

Tordy Géza színművész temetése

Április 18-án nagy részvét mellett, csapatunk honvéd- és az MHKHSZ huszár hagyományőrzői díszsorfala között kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőben Tordy Gézát.

A Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész március 30-án hunyt el, 85 éves korában.

A csütörtöki temetésen a pályatársak közül Ernyey Béla, Lukács Sándor és Szőcs Artúr emlékezett a barátra, kollégára és mentorra.

Egyesületünk a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetséggel közösen felajánlotta közreműködésünket a temetésen, tisztelegve Tordy Géza színművész munkássága és a korhű, hiteles történelmi filmek előtt. Ezen filmek kulcsszereplőjeként zseniális alakításaival olyan hatással volt a mi generációnkra, hogy számos tagunk ezért is választotta küldetésének a magyar katonai hagyományőrzést.

Kétoldalt felálltunk a ravatalozón és díszsorfalat álltunk a színészóriás koporsójánál. Székely Tibor, az MHKHSZ elnöke és Berlinger Gábor, egyesületünk elnöke átadta fiának, Tordy Andrásnak a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség posztumusz arany érdemkeresztjét és csapatunk, a Budai 2. Honvédzászlóalj örökös tiszteletbeli tagságáról szóló díszoklevelet.